Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Lakos János: A magyar levéltárügy alapkérdései 1953 és 1955 között (Miért és hogyan került a levéltárügy a Minisztertanács felügyelete alá?)

nyünk szerint a Belügyminisztériumhoz tartozó intézmények feladata a nép politikai, gazdasági érdekeinek a védelme, a levéltárak feladata ezen feladatok elősegítése mellett a nép kulturális javainak védelme. [...JA levéltárak előbb említett feladatainak ellátására [...] ajánlatos lenne, ha a Belügyminisztérium jól ismert szempontjai érvényesülhetnének a levéltári anyag használóival szemben, hogy így az iratanyag őrzésénél és kezelésénél az éberség teljes mértékben megvalósuljon. " [Kiemelések tőlem - L. J.] Ezután ismét hosszabb szünet következett az ügy intézésében. Borsa Iván ugyan ez alatt is többször beszélt Rigler Györggyel, azonban a „végleges megoldás" lehetősége nem bontakozott ki. Úgy tűnik ennek oka az volt, hogy a Minisztertanácsnál sem, az Oktatásügyi Minisztériumban sem foglalkoztak sokat az üggyel. A LOK vezetője végül 1954. március 24-én levélben kérte a minisztériumot a szükséges lépések megtételére. A következő hónapokban ismét csak nem volt lényeges fejlemény, bár a minisztérium végül előterjesztést készített a Minisztertanácshoz. Augusztus 10-én aztán Rigler telefonon közölte Borsával, hogy hónapokon belül le kell zárni az ügyet. A LOK vezetőjének aznapi belső feljegyzése szerint Rigler „úgy látja a helyzetet, hogy a megoldás a Fővárosi Tanácsnál mííködőlevéltár [a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárról van szó - L. J.J megerősítése és felfejlesztése, s azután ez a levéltár tudná ellátni a tanácsokhoz utalt levéltárak szakmai irányítását.A tanácsoknál a levéltárak vagy valamelyik elnökhelyetteshez vagy a közigazgatási osztályhoz tartoznának. Kérdésemre, hogy elképzelése szerint mi történnék az Országos Levéltárral és a Központi Gazdasági Levéltárral, azt válaszolta: »azokat meg fogjuk szüntetni«. Röviden igyekeztem vázolni ennek teljes abszurditását. Erre azt válaszolta, hogy akkor ezeket is valahogy a Fővárosi Tanácshoz kell utalni, s mi (LOK) sem maradhatunk ki az országszerte lezajló racionalizálásból." (Megjegyzem: az államigazgatás racionalizálásának irányelveiről és üteméről szóló 2025/1954. kormányhatározat 1954. április 15-én jelent meg.) Borsa hangsúlyozva egyet nem értését - kijelentette: „ ha már a tanácsokhoz való utalás elkerülhetetlen, az esetben az Országos Levéltárat kell felruházni a Jőfelügyelettel". Végül abban állapodtak meg, hogy a kérdést szóban is megbeszélik, addig Rigler teljes titoktartást kért az ügyben. Borsa és Rigler megbeszélésére 1954. augusztus 14-én került sor. Erről is rendelkezésre áll a LOK vezetőjének belső feljegyzése, amelyből mindenekelőtt kiderül, hogy a Minisztertanács Titkárságának illetékese erősen hangsúlyozta a „tanácsosítás" szükségességét. Szerinte az „államapparátus racionalizálása során alapvető jelentőségű tétel, hogy a tanácsok mindenben urak legyenek saját területükön, s ezért az egészen nagy intézményektől eltekintve, minden szerv közvetlen irányításuk alá kell, hogy kerüljön, így a levéltárak is. " Borsának ezután sikerült meggyőznie Riglert arról, hogy a területi levéltárak tanácsokhoz utalása esetén is szükség van egy irányító, koordináló „csúcsszervre", és hogy a MOL ne kerüljön a tanácsi szervezetbe, hanem önálló gazdálkodási egységként