Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Levéltárügy - Balogh István: Szabolcs vármegye és levéltára (1768–1786)

A megyét, illetve a közgyűlés néhány tagját a levél záró mondata - a főispán helyettesítési jogköre - Szögyéni személye és a jelölés módja egyaránt felháborította. Azt ugyan nem vitatták, hogy a helyettesítés és a jelölés joga megilleti a főispánt, de Niczky Ferenc, a Tiszántúli kerületi tábla ülnöke, a széksértés büntetésének előzetes lefizetése után Szögyénit nyilvánosan „ hunczut "-nak nevezte, kétségbe vonta még a nemességét is, bár némi birtoka volt a megyében. Javaslatára a közgyűlés kérte a főispánt, hogy addig függessze fel a helyettesítést, míg Szögyéni nem igazolja a nemességét. Ezzel az intézkedéssel a megye régi jogát is sikerül megőrizni. A közgyűlés határozata viszont a főispán méltatlankodását váltotta ki. Levelét a június 4-én tartott törvényszéki ülésen olvasták fel. A levele szerint mély szomorúsággal vette tudomásul, hogy 22 évi főispáni működése alatt a megye közönségével mindig fennállott jó viszony és jó egyetértés megbomlott. Végső öregségében nem várta volna, hogy a megye közönsége kétségbe vonja, hogy a főispánnak törvényes joga van a megüresedett állásokra való helyettes állításara.

29 II. József uralkodása alatt kongregációk voltak ugyan, de az egyetlen, régi formák szerint tartott tisztújító közgyűlésre 1784. október 14-én került sor. Ez máskülönben elég rendhagyó tisztújítás volt, mert ezen már nem vették figyelembe a Mária Terézia alatt meghonosodott gyakorlatot, a vallásfelekezetek szerinti jelölést. Az 1783-ban kiadott királyi rendelet ugyanis kimondta, hogy a felekezeti hovatartozás nem lehet a választás akadálya.

30 Az utolsó tisztújítás Sztáray főispán elnöklete alatt 1784. október 14-én még őrzött valamit a régi tisztújítási ceremóniákból, azon kívül némi enyhe demonstrációval a jelét adta a régi rendhez való ragaszkodásnak. A főispán a megnyitó beszédben az uralkodó maradéktalan szolgálatát, a megye megmaradását, a szegény adózó nép gyarapítását kötötte az újonnan megválasztandó tisztikar lelkére. A jelölést azonban a főispán készítette elő. Az általa készített listán az első alispáni tisztre másodikként állott a behelyettesített Szögyéni Imre neve, mégis az utolsó helyen jelölt Jármy Mihályt váUo. Az ide vonatkozó iratok szerencsére megmaradtak és némi betekintést nyújtanak abba, hogy az új rend kialakítása - legalábbis az első két évben - nem ment minden baj nélkül végbe. Prot. 26. fol. 10-11. No. 29., 42-43., Fasc. 18. No. 7. 1781.; A főispán levele teljes terjedelemben be van írva a jegyzőkönyvbe, de az írás tintával le van húzgálva.; Szögyéni Imre, mint behelyettesített, az alispánságot majdnem három évig viselte, 1784-ben aztán a tisztújító közgyűlés a szokott eljárással megválasztotta. Prot. 26. fol. 10-11. No. 24. 1781., Fasc. 18. No. 7. 1781., Prot. 26. fol. 41-43. 1781., Prot. 26. fol. 29. No. 6. 1784., Prot. 26. fol. 67-69. No. 4-6. 1781. 1783. június 14-én még Sztáray Mihály főispán értesítette a megyét, hogy királyi parancs kifogásolja a közügyek lassú elintézését, ezért a Helytartótanács elrendelte, hogy a főispánok minden hónap elején tartsanak közgyűlést és a végzett ügyekről tegyenek jelentést. A megye tiltakozott a havonkénti ülésezés miatt, főleg azért, mert így sem a tisztviselőknek, sem a közgyűlés tagjainak nem lesz módja a megélhetésüket biztosító gazdálkodásuk vezetésére. Fasc. 18. No. 167. 1783.; A felekezeti megkülönböztetés eltörlésére. Fasc. 18. No. 179. 1783.