Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Levéltárügy - Balogh István: Szabolcs vármegye és levéltára (1768–1786)

Szabolcs megye közgyűlése e passzusra hivatkozva egy év múlva határozat formájában felterjesztéssel élt. Megállapította, hogy ez régi szokásba ütközik, néhány főispán hatalmaskodása eredményének tekinthető, ellentétes az 1723:56. tc. rendelkezésével. A közgyűlés kéri a Helytartótanácsot,, nehogy bevezetésre kerüljön az említett törvény, ennek a vármegyének ezen alapuló szabadsága ellenére ". Szabolcs megyében, a megmaradt iratok tanúsága szerint valóban nem volt szokásban a választott tisztviselők főispánok általi kinevezése, de a tisztújításoknál a főispánok általi kandidálásm találunk utalásokat. Szabolcs vármegye főispáni székét 1763 óta gróf Barkóczy János töltötte be. Neki ugyan birtokrészei voltak a megyében, de állandó lakhelye és birtokkomplexuma Zemplénhez kötötték. A jegyzőkönyvek szerint inkább csak tisztújítások alkalmából volt jelen a közgyűléseken. De az 1770. november 9-én végbement tisztújítás jelenlétében és az akkor már kiadott főispáni utasítás jegyében történt. A közgyűlésen megjelent Károlyi Antal a vármegye egyik legnagyobb birtokosa. A tisztújítás lefolyásáról való bejegyzés a korábbiaktól eltérően igen részletesen tudósít e fontos esemény menetéről. A kialakult rendtartás szerint - amelyet ettől az időtől fogja mindig megtartottak - a jegyző bemutatta a hivatalukból kilépő tiszteket, beadta a pecsétnyomót, a levéltár kulcsát, a jegyzőkönyvet, a tisztek pedig a náluk lévő aktákat. A főispán ékes szavakkal buzdította a megválasztandó tisztikart az alkotmány és az uralkodó iránti kötelesség teljesítésére, a szegény adózó nép érdekei védelmezésére, az igazság pártatlan kiszolgáltatására. November 12-én végbement a tisztújítás. A főispán négy személyt jelölt az első alispáni tisztségre és ezek közül szavazattöbbséggel megválasztották Ibrányi Miklóst, az ajánlás sorrendjében a harmadik személyt. Ugyanilyen módon választották meg a másodalispánt is. A főjegyzői hivatalban és az aljegyzői tisztben a korábbi személyeket erősítették meg. A négy járásban egy-egy főszolgabírót, mindenik mellé egy-egy alszolgabírót és két-két esküdtet választottak a főispán által kandidáltak közül. A központi igazgatást ellátó tisztikar két (hadi és házi pénztári) főszámvevőből, ugyanannyi adószedőből, főhadbiztosból és két ügyészből állott. Ekkor már volt a megyének egy szakigazgatást ellátó tisztje, Kriechbaum János építész személyében. A főhadbiztos segédei a járásokban a subcommissariusdk voltak. A központi karhatalom vezetője a várnagy. l7

Prot. 24. fol. 148-152. 1770.