Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Margócsy József: Geduly Henrik nyíregyházi évtizedei. Pályaképvázlat

nagy templomot, lelkén érinti, meghatja a szorosan összezsúfolódott hallgatóságot, így történt ez 1936 szilveszterén is, ügyet sem vetve testi gyengeségére. Alig néhány hét multával, 1937 februárjának elején állapota rosszabbodott, intenzívebb kórházi kezelést igényelt. Nem sokára ott is halt meg 18-án éjszaka. A halála után elhangzott beszédekben, a megjelent, elparentáló emlékezésekben fel-felemlegetik a szilveszteri résztvevők Gedulynak utolsó igehirdetését. Afféle jelképes alkalomnak is minősítve, hogy akkor 46 évi lelkészi szolgálatának, negyedszázados püspöki munkájának, azaz földi pályafutásának összefoglalását végezhette, vagyis utolsó templomi szolgálata tulajdonképpen a búcsú alkalma volt: gyülekezeti közössége előtt mondott hálát Istennek életéért, küldetéséért, szolgálatáért... Az evangélikus templomban búcsúztatták. Onnan indult el, az akkori szokások szerint, a hatalmas tömeg gyalogos gyászmenete. A temetőbe vezető Vay Ádám utca teljes szélességét elfoglalva hömpölygött a Morgó (északi) temető felé. Öreg nyíregyháziak emlékezete szerint előbb sem, azóta sem volt ekkora részvét mellett zarándokló gyászmenet a városban. A város által adományozott díszsírhelybe temették. Képviseltette magát a kormány, a felsőház, az evangélikus egyetemes egyház, a megye, a város és sok-sok intézmény, egyesület, stb.

27 A hamarosan elindított társadalmi gyűjtés eredménye biztosította egy díszes síremlék felállítását. Budakalászi kőből készült az emlékoszlop, ennek felső részébe került Lux Eleknek (1884-1941) - aki a pesti Luther emlékmű készítője is - erdélyi márványból faragott fejszobra sikeresen találó kivitelben. 1939. november 28-án hivatali utóda, Turóczy Zoltán leplezte le nagy közönség jelenlétében. A felirat idézi a Jelenések könyve 3:12. versszakának első sorait.

28 „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és felírom őreá az én Istenemnek nevét. " Az akkori Vay Ádám utca ma Dózsa György u.; A díszsírhelyről: SZSZBML, V. B. 186. 1937. IV. 46.; A temetésről részletesebben Zsedényi, 1937. 11. Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939. 11. október 21., november 25-26-27.; A temetési fényképek a Képes Szabolcs c. havi folyóirat 1937. évi 2. számában jelentek meg.