Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Középkorkutatás - Érszegi Géza: A leleszi monostor alapítóleveléről (1214)

zést, vagyis a templom felszentelését." A leleszi templom felszentelésére való­színűleg az oklevél kiadásának évében, 1214-ben került sor, amelyet az illetékes megyéspüspök, Katapán egri püspök végzett. Ő ugyan 1198 és 1216 között ült az egri püspöki széken, tehát ebben az időkeretben bármikor felszentelhette a leleszi templomot, ami azonban mégis arra a meggondolásra vezethet, hogy az oklevél kiállításának évében történt a felszentelés, az az, hogy tudjuk, a felszen­telési szertartás egyik mozzanata volt, hogy az oltár felszentelése előtt a szente­lést végző püspök megkérdezte az alapítót, mivel látta el az egyházat, aki nem­csak válaszolt erre, de oklevelet is állíttatott ki arról, amit az egyháznak adott. A szentelő püspök maga sem feledkezett meg a leleszi egyházról, hiszen a felszen­telés alkalmával a monostornak adta a Lelesz alatti település egyházi tizedét. A felszentelés idejét Boleszló püspök nem érte meg, kérdés, vajon miért nem utal erre egy néhai szócskával az oklevél. Erre magyarázatul azt lehet felhozni, hogy a felszentelésre már korábban, 1213-ban sort akartak keríteni, s el is készítették az alapítólevelet. Azonban a felszentelést megakadályozta Gertrúd királyné tra­gikus halála, s így az 1213-ban kiállított oklevélre csak a következő évben ke­rülhetett fel az a királyi pecsét. Ez csak úgy képzelhető el, ha - ebben a korban nem egyedülálló módon - az oklevélnyerő, a leleszi monostor elkészítette az alapítólevél szövegét, s az uralkodóra csak a jóváhagyását jelző megpecsételés maradt. Az oklevél elkészítését a lelesziek tanult emberre bízták, hiszen jól is­merte a korabeli okleveles formulákat, bár a magyarországi oklevéladásban ke­vésbé volt gyakorlott. Erre mutatnak az oklevél egyes formuláinak külföldi pár­huzamai, valamint pl. a méltóságsornak az itthoni gyakorlattól eltérő fogalma­zása. A birtokok történetére és határjárására vonatkozó adatok arra utalnak, hogy feljegyzésekből dolgozott, de azok szövegét nem sikerült tökéletes egy­ségbe foglalnia. Összefoglalva tehát az oklevélről mondottakat, annak ellenére, hogy sok szokatlan, tehát gyanús mozzanat található az oklevélben, nem tekinthetjük mégsem egyszerűen hamisítványnak, hanem az oklevélnyerő által készített ok­levélnek, amelyet a leleszi egyház felszentelésekor 1214-ben pecsételtek meg. A Tihanyi alapítólevél. Latin szöveg és utószó: Érszegi Géza, szómagyarázat: Eva Berta és Ér­szegi Géza. Bp., 1993.

Next

/
Oldalképek
Tartalom