Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezővárosi fejlődésének sajátosságai az újratelepítés utáni évtizedekben

zárkózása miatt mind több legényt és mestert kibocsátó felvidéki mezővárosoknak. A lakosságszám nagymértékű növekedése a természetes népességszaporodás mellett az évenként változó intenzitású, de folyamatos bevándorlással magyarázható. Az egyre népesebb közösség túlnyomó többsége mezőgazdasággal foglalkozott. A hangadó békésiek javaslatára már 1759-ben szállásokra osztották a széles határt,

53 majd állataik legeltetéséhez pusztákat béreltek.

54 Mivel a határfelosztás után szabad szántóterület nem maradt, az elöljáróság már nem szorgalmazta újabb földművelők betelepülését. Annál inkább pártolták a jobbágycommunitas iparcikkigényeit helyben kielégítő mesterek bevándorlását, kikötve azonban, hogy csak mesterségükből fognak élni és földet nem müveinek. A helyi társadalom legfőbb jellemzője, hogy szabad menetelü jobbágyok: földművesek és kézművesek alkották. A kedvező gazdasági és jogi lehetőségek azonban ide csábítottak néhány nemest is, akik vállalva a jobbágyi terheket, „ rangrejtve "

55 települtek be. Tucatnyira szaporodva azonban igyekeztek érvé" Balogh István: Határhasználat és gazdálkodás Nyíregyházán a XVIII-XIX. században. Ethnographia, 1970. 2-A. sz. 221-231. 54 Az első pusztát, Micskét 1760-ban bérelték. A következő évtől árendálták Simát, majd később Császárszállást, Királytelek pusztát, Szegegyháza praediumot, Harangod, Szennyes és Butyka pusztákat. A kisebb puszták bérletét megszüntetve az 1820-30-as évektől a balmazújvárosi és tikosi pusztákat árendálták. 55 Hársfalvi Péter kifejezése. 3. sz. diagramm Nyíregyháza népessége 1752-1837 között