Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szászi Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye népességének belső vándorlása (1949–1960)

Az elvándorlás helye Elvándoroltak Keresők száma Ebből Az elvándorlás helye Elvándoroltak Keresők száma mg. % ipar % ép. ipar % egyéb % Somogy 1 155 919 210 22,9 74 8,0 38 4,1 597 65,0 Sz-Sz. 33 233 19010 7 739 40,7 1 982 10,4 1 274 6,7 8 015 42,2 Szolnok 1 443 1 009 308 30,5 154 15,3 43 4,3 504 49,9 Tolna 496 312 136 43,6 12 3,8 13 "~8 4,2 ~ Ö,9~ 151 48,4 Vas 960 856 86 10,0 119 13,9 13 "~8 4,2 ~ Ö,9~ 643 [ 75,2 Veszprém 1 236 882 113 12,8 217 24,6 101 11,5 451 51,1 Zala 827 739 170 23,0 57 7,7 71 9,6 441 59,7 Összesen 100 330 68 890 13 959 21 561 20,3 | | 31,3 5491 27 879 8,0 | | 40,4 Az újabb vizsgálati szempont miatt megismételjük, hogy az 1949 és 1960 között Szabolcs-Szatmár megyéből munkahelyet és lakóhelyet változtatva Budapestre költözött 23 346 ember, a 11 éven felüli elköltözött lakosság több mint 23 %-a. A munkahelykeresés vitte őket Debrecenbe, Miskolcra, Pécsre és Szegedre is. Elsősorban a szülőhelyhez közel eső Debrecenbe és Miskolcra költöztek nagy számban, megközelítően az elköltözők 7,2%-a. Baranya megyében Pécsen kívül Komló biztosított 312 embernek munkahelyet és elfogadható, a korábbinál jobb lakáskörülményeket. Bács-Kiskun megyében Kecskemét ipari üzemei 80 főnek adtak munkalehetőséget, de 268 kereső dolgozó ember az egyéb népgazdasági ágakban helyezkedett el. Baja, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas ipara és építőipara öszszesen 86 Szabolcs-Szatmárból elköltöző fiatal embernek tudott munkát biztosítani. Ezek a települések is elsősorban az egyéb népgazdasági ágakban tudtak szabolcsiakat (202 főt) foglalkoztatni. A Szabolcsból munkahely miatt BácsKiskun megyébe költöző 1139 keresőből 699 az egyéb népgazdasági ágakban, 221 a mezőgazdaságban és csupán 166 helyezkedett el az iparban és építőiparban. A Békés megyébe telepedett kereső lakosságból alig százan találtak munkát az iparban és az építőiparban, egynegyedük községekben, a mezőgazdaságban helyezkedett el. A városokba, Békéscsabára, Gyulára, Orosházára költözők nagy hányada az egyéb népgazdasági ágakban talált megélhetést. Amint már említettük, megyénk lakosságának nincstelenjei kényszerűségből a mezőgazdasági jellegű megyékbe is elvándoroltak. Az elvándorlás alacsony számát illetve arányát, az iparban való elhelyezkedési lehetőség szűkösségét, a mezőgazdaságban történő elhelyezkedés jelentős súlyát jelzik Csongrád megye adatai. A megyébe költöző 647 fő közül 352-en községekben laktak. Az elköltözőknek csupán 16,7 %-a dolgozott az ipar és építőipar területein, míg a beköltöző aktív keresők 26,1 %-a a mezőgazdaságban helyezkedett el. A megye kis városai, mint Csongrád, Makó, Szentes, még 100 aktív kereső szabolcsi embert sem tudtak foglalkoztatni. A dél-alföldi megyéket az 1950-es évek iparosodása alig