Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Középkorkutatás - Érszegi Géza: A leleszi monostor alapítóleveléről (1214)

tüzesvas-próbával igazolva - Egyed udvarispán odaítélte. Imre király halála (1204) után rövidesen András herceg került trónra, aki régi hívét, Boleszlót is megjutalmazta. Boleszló viszont keresztelési ajándékul 1206-ban II. András legidősebb fiának, Béla hercegnek adta azt, amit ő is úgy kapott II. Béla királytól, vagyis Leleszt királyi egyházul. Ekkoriban vette meg Boleszló és adta Lelesznek a király kegyéből Hagymást, Gyérest, Fancsalt és Helmecet. Valamennyinek a határát Mátyás ispán, a király poroszlója jelölte ki. Ugyanekkor vizsgálatot kért a király személyes bíróságán annak igazolására, mi volt az Imre király idején elveszett, III. Béla király által aranypecséttel megerősített végrendeletében. II. András királytól két sószállító hajót is kapott Boleszló püspök a Maroson, valamint Désen két tömény sót, amelyet minden pünkösdkor megkaphatott úgy, hogy szállítása közben sehol sem kellett érte vámot fizetnie. Ezeket, valamint a nehezék- és szabadok dénára nevű adót, melyet a leleszi egyház népei fizettek, szintén a leleszi egyháznak engedte át, ahogy a rájuk rótt sertéstizedet is. Boleszló 1212-ben fordul elő utoljára a királyi oklevelek méltóságsorában. Tehát mintegy 70-80 évesen, akkoriban igen idősnek számító emberként halt meg. Utódja, Jakab 1213-ban szerepel először abban az oklevélben, amelyet még Gertrúd királyné megölése (1213. szeptember 28)

13 előtt adhattak ki, hiszen a méltóságsorban Bánk tölti még be azt a nádori tisztséget, amelyet II. András király Gertrúd meggyilkolásában való részvétel miatt elvett tőle.

14 Gertrúd halálakor II. András király éppen Halicsba tartott, s Leleszen tartózkodott. Itt érte utol a hírnök a szörnyű hírrel magával hozva a meggyilkolt királyné testének egy darabját. II. András ide temettette elhunyt nejének ezt a maradványát és hogy állandóan két pap imádkozzék az elhunyt lelkiüdvéért, a leleszi egyháznak adta a Bihar megyei Micske másik felét, mely Othmár ispáné, Boleszló püspök unokaöccséé volt, míg annak hűtlensége folytán a királyra nem szállt. II. Andrásnak köszönhette Lelesz azt a kiváltságát is, hogy népei felett csak a monostor szerzetesei, illetve a király ítélkezhetett. Az oklevelet Erdélyi László azért tartotta gyanúsnak, mivel az 1214-ben nyolcéves Béla herceg már IV. Béla királyként van említve, továbbá mert úgy értelmezte a szöveget, hogy mindkét Béla királynak a keresztapja volt Boleszló, bár megengedte a szövegnek azt az értelmezését is, hogy ti. az egyiknek, II. Bélának a keresztfia, a másiknak, IV. Bélának a keresztapja volt, valamint gyanúsnak találta a monostornak adott adóés bíráskodási kiváltságot. Ami Béla herceg királyi címét illeti, tudjuk, hogy éppen Gertrúd meggyilkolását követően megkoronázták Béla királyfit, sőt el is jegyezték Borii bolgár cár leányával.

15 Feltűnő ugyan, hogy azt a számot is kiteszik a neve mellé, amely jelzi, hogy ezen a néven hányadik a magyar trónon. l3

Pauler, 1899.11. 53. 14 Bánk nádor (1212-1213). Magyar archontológia. 87. 15 Érszegi Géza: Eine neue Quelle zur Geschichte der bulgarischen-ungarischen Beziehungen während der Herrschaft Borils. Bulgarian Historical Review 3 (1975) II. 91-97.