Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szászi Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye népességének belső vándorlása (1949–1960)

feltételeit is. Vizsgálódásunk fókuszában természetesen Szabolcs-Szatmár megye lakosságának belső vándorlással kapcsolatos fő kérdései állnak, de mivel a regionális kutatás nem oldható meg - a népszámlálási statisztikákra alapozott országos jellemzők ismertetése nélkül, ezért az egyes témák tárgyalását lehetőleg az ország vagy az országrészek bemutatásával indítjuk. Magyarország népessége 1960. január l-jén 9 961 044 fő volt, 756 245-tel, azaz 8,2 %-kal több, mint a legutóbbi, 1949. január 1-jei népszámláláskor. Ez a tényleges gyarapodás a 916 522 fős természetes szaporodásnál (10,0 %) kerek számban 160 000-rel kevesebb, vagyis 11 év folyamán 160 000 főnyi vándorlási veszteség következett be, ami az ország népességszámát 1,8 %-kal csökkentette. A jelentős népveszteséget az 1956-57. évi kivándorlás, részben a menekülés okozta.

6 Szabolcs-Szatmár megye területe 1960. január l-jén 5937 km , népessége az 1949 óta eltelt 11 év alatt 28 365 Jövel (5,1 %-kal) 586 449-re emelkedett. (A megyehatár 1950. évi változásait figyelembe vettük. A változásokat az említett, megjelent dolgozatunkban részleteztük.) A természetes szaporodás azonban a tényleges növekedésnél jóval nagyobb, csaknem 105 000 fő volt (18,8 %), vagyis az elvándoroltak száma, a vándorlási különbözei 13,7 %, 76 630jőt tett ki. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az 1949-1960 közötti periódus a megye vándorlási veszteségének az az időszaka, amikor a különösen nagy lakossági elvándorlás ellenére is növekedett a lélekszám. Adataink közül ha összevetésre kiemeljük a természetes szaporodást, azt látjuk, hogy a vizsgált közigazgatási egység csaknem 19 %-os természetes szaporodással, a megyék rangsorában - Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye kivételével újra az első helyre került, mint a XIX. század végétől a II. világháborúig terjedő időszakban volt. A természetes szaporodásban Szabolcs-Szatmár megyét Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar követi 15 %-kal, míg Csongrád és Somogy megyében ez az arány csupán 6 %, az országos átlag pedig 10,1 %. A népességfejlődést a megyék zömében a természetes szaporodás biztosította, mivel az ország 19 megyéje közül 14 megyében volt vándorlási veszteség. A legnagyobb mérvű negatív vándorlási különbözet azonban Szabolcs-Szatmár megyében látható (csaknem 14 %), ahol a természetes szaporodás a legmagasabb volt. A népességgyarapodás az egyes országrészek közül 1949.1. 1. - 1960.1. 1. között Budapest után (13,5 %) az északi országrészen (12,7%) volt a legnagyobb, ezt követte a Dunántúl 8,6 %-kal, míg az Alföld népességének növekedése csupán 4,3 %-ot mutatott. Ez azt jelenti, hogy az egyes országrészek, tele6 1960. évi népszámlálás 5. Demográfiai adatok. Bp., 1962. 9-10. Puskás Julianna véleménye szerint, „az 1956-os disszidálási hullám során közel 200 000 ember lépte át az ország határát". Puskás Julianna: Elvándorlás Magyarországról 1945 óta és a magyar diaszpóra néhány jellegzetessége az 1970-es években. In: Tanulmányok a magyar népi demokrácia 40 évéből. Bp., 1985. 296.