Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Katona Csaba: Szabolcs vármegyéből származó debreceni polgárok 1733–1867 között
magisztrátus szemében megfelelő anyagi, szellemi stb. képességekkel bírtak. Meglepő azonban, hogy ezek között található Nyíregyháza is. Ennek okát részben abban látjuk, hogy a fejlődő Nyíregyházáról nem volt magas az elvándorlás, részben pedig abban, hogy a szigorúan református Debrecen nem fogadott be más felekezetűeket. Nyíregyházán pedig az 1753. évi újjátelepítés óta a lakosság legnagyobb része az evangélikus felekezethez tartozott. 2 A 62 helység döntő többségére is - esetenként árnyalva azt -igaz a fenti megállapítás, hiszen összesen csak kilenc olyan található köztük, ahonnan legalább tízen bírtak polgárjoggal a betelepüléskor Debrecenben és ezek közül is csupán két olyan, ahonnan húsznál is többen. E két helység: Nagykálló (25 fő), valamint Nádudvar (23 fő). A tíz, vagy annál több főt kibocsátó települések: Balmazújváros (15), Földes (15), Egyek (13), Nyírbátor (13), Csege (12), Szovát (12) és Eszlár (11). Mindenképp figyelmet érdemlő, hogy ezek közül a dél-szabolcsi Nádudvar, Balmazújváros, Földes, Egyek, Csege és Szovát ma már Hajdú-Bihar területén található, mivel ezeket a községeket még 1876-ban, Hajdú vármegye megszervezésekor az akkor létrejövő új vármegyéhez csatolták Szabolcsból, 23 sőt közülük Nádudvar és Balmazújváros járási székhely is lett az új törvényhatóságban (a többi pedig a nádudvari és balmazújvárosi járásba kapott besorolást)! 4 E helységek esetében tehát teljesen egyértelmű, hogy a földrajzi közelség döntő szerepet játszott abban, hogy viszonylag sokan települtek át Debrecenbe. Lakóik számára a közeli „nagyvárost" nem Nagykálló, Szabolcs megye székhelye, vagy az ütemes tempóban fejlődő Nyíregyháza jelentette, hanem Debrecen. Amikor ezeket a településeket a Debrecen székhellyel létrejött Hajdú vármegyéhez csatolták, akkor a már létező kapcsolatokon alapuló tényleges helyzet nyert időszerű formális (törvényes) megerősítést is: az, hogy valójában már hosszabb ideje a cívisváros közvetlen vonzás- és piackörzetét alkották a több évszázados megyehatárok ellenére. Ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy e településekről a 19. század folyamán is találunk legalább néhány Debrecenbe költöző és ott polgárjogot szerző áttelepülőt. Vagyis abban az időszakban, amikor Debrecen már zártabbá vált és a szabolcsi helységek többségéből már nem érkeztek a városba polgárjogot szerző emberek. Érdemes összevetni fenti adatokat a Szabolcs megyei úrbéresek 1772. évi vallomásának egy pontjával. 25 A kérdezőbiztosok arról is faggatták a megye lakosságát, hogy mely vásáros helyeket látogatják? A válaszban több helységet is meg lehetett jelölni. Mint elsősorban látogatott vásáros helyet, összesen 13 sza22 Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. Nyíregyháza, 1886. 369-488. 23 Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, VII. Debrecen, 1980. (a továbbiakban Nyakas, 1980.) 7. 24 Nyakas, 1980. 11. 25 Szabolcs vármegye úrbérrendezésének iratanyaga: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Levéltára (a továbbiakban SZSZBML) IV. A. l/g. Urbaralia. Fasc. 1350-1354. A forrást Takács Péter dolgozta fel, lásd a következő jegyzetet.
