Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Középkorkutatás - Érszegi Géza: A leleszi monostor alapítóleveléről (1214)

ÉRSZEGI GÉZA Fényi Ottó OPraem. emlékének* A LELESZI MONOSTOR ALAPÍTÓLEVELÉRŐL (1214) A leleszi monostor hiteleshelyi tevékenysége révén az egész északkeletmagyarországi régiónak egyik legfontosabb közintézménye.

1 Ám nem csak enynyi indokolja, hogy itt róla szóljunk. Alapítólevele az első, amely pontosan keltezhetően megnevezi Bereg, egykor Borsóvá megye ispánját,

2 s többek között az ide kötődő Kanyar

3 határjárása is ennek a fontos dokumentumnak köszönheti fennmaradását. A leleszi premontrei monostor 1214-ben kelt ún. alapítólevele sok fejtörést okozott eddig is a történészeknek.

4 Az alapítólevél tulajdonképpen arról szól, hogy II. András király (1205-1235) részben megerősíti Boleszló váci püspök (1188-1213)

5 adományait, amelyekkel a leleszi monostort ellátta, részben azonban a maga részéről adózási és igazságszolgáltatási kiváltságban részesíti a monostort és birtokain lakó népeit. * Fényi Ottó (1917-2002) Koskócon (Felvidék, Koskovce, Szlovákia) született. 1934. szeptember 8-án lépett be a Premontrei Kanonokrendbe. Bölcsészettudományi tanulmányait magyar és német szakon folytatta. Teológiai és bölcsészeti tanulmányainak színhelye: Gödöllő, Budapest, Innsbruck (Ausztria) és Einsiedeln (Svájc). A Gödöllői Szent Norbert Gimnázium tanára az iskola 1948-ban történt államosításáig. Ezután néhány hónapos felsőgödi lelkipásztorkodás után évekig fizikai munkával kereste kenyerét. A 60-as évektől kezdve pedig tudományos napszámosként levéltári kutatómunkát folytatott a Székesfehérvári Püspökség és a Mezőgazdasági Múzeum számára. Nem volt szokatlan számára ez a tevékenység, hiszen a Magyar Országos Levéltár kutatói közé 1939. november 17-én iratkozott be, s a nyolcvanas évek végéig hűséges kutatója, mondhatni munkatársa maradt a Levéltárnak. Doktori disszertációját Pais Dezső nyelvész professzorhoz írta a Leleszi Konvent 18. századi birtoktörténetéről. Az elkészült, de már meg nem védett disszertációja ma is értékes forrásbázis a leleszi konvent birtoktörténetéhez. A birtokok sorsát a disszertáció a monostor 1214-es alapítólevelétől egészen a 18. századig kíséri végig. E munkájának újrakiadása inspirált az oklevéllel való foglalkozásra. 1 Kumorovitz Lajos Bernát: A leleszi konvent oklevéladó működése. Turul, 42 (1928) 1-38. 2 Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék. Bp., 1880. 191-200. 3 Ma: Tiszakanyár (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). 4 Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomática. Ed. Szentpétery, Emericus, Borsa, Iván. I—II. Bp., 1923-1987. (a továbbiakban Reg. Arpadiana). I. 96-97. o. 295. sz.); Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. Ed.: Marsina, Richard. I—II. Bratislavae, 1971-1987. (a továbbiakban Cod. Slovaciae) I. 144-150. o. 190. sz. 5 Sebestyén Béla: Magyar archontológia 1000-1526. (Kézirat; a továbbiakban Magyar archontológia).; Hierarchia catholica medii aevi sive summorum pontificum, S.R.E. cardinalium, ecclesiarum antistitum series ab anno 1198 usque ad annum 1431 perducta ... per Conradum Eubel. Monasterii 1898. (a továbbiakban Hierarchia catholica) I. 541. o.