Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szakállas Sándor: Fassiós (bevallási) levelek Szabolcs megyében a II. József kori felmérés idején

SZAKÁLLAS SÁNDOR FASSIÓS (BEVALLÁSI) LEVELEK SZABOLCS MEGYÉBEN A II. JÓZSEF-KORI FELMÉRÉS IDEJÉN* Bevezetés Az adóztatás a feudalizmus egyik alapvető fontosságú kérdése. A 17-18. századra az állam funkcióinak működtetéséhez egyre több pénzre lett szükség, s a földesúr igényei is állandóan növekedtek. Az allodiális gazdálkodás terjedése fokozta a jobbágy földesúri terheit, s az egyre kevésbé tudta állami adóját maradéktalanul teljesíteni. A katonai végrehajtások jobbágymozgalmakhoz vezettek, amit az állandó hadsereg csirájában elfojtott. A búvópatakként elő-előbukkanó abszolutista kormányzat egyre inkább arra törekedett, hogy a jobbágyságtól először az állami szükségletek fedezésére szedje be emelkedő mértékű adóját. A 18. század derekára a minden oldalról növekvő igények az adóztatás rendjének a megváltoztatását kényszerítették ki. A magyarországi gazdasági-társadalmi viszonyok fejletlenségeit ennek a változtatásnak erőteljesen útját állta. A földesúr földjének, különösen annak allodiális részének a nagysága a 18. század végéig felméretlen. Birtoknagyságának ismerete szigorú magánügy volt számára. Idegenek birtokai területére csak engedélyével léphettek. Az urbariális, azaz a jobbágyok által használt telki birtokrész kiterjedése sem volt pontosan ismert, mert csak a termés mennyisége volt a földek mértékegysége (például egy szekér szénát termő rét). A telki állomány nagysága ezért erősen függött a föld minőségétől. Ennek megfelelően a jobbágyportához tartozó belső fundus és külsőség (ún. appertinentiák) nagysága helyett a tárgyalt korszakig a termésmennyiség, az igavonó és egyéb állatok száma, az adóköteles személyek létszáma és jövedelme szerint történtek a földesúri, megyei és állami adókivetések. Ennek a módszernek és a nemesi adómentességnek üzent hadat a lipóti abszolutizmus a 17. század végén, s a felvilágosult abszolutizmus fiziokrata adóztatási reformja a 18. század második felében. Ezzel az akkor modern rendszerrel azonban Mária Terézia, majd II. József olyan területre „tévedt", amelyen a magyar nemesség évszázados, alapvető privilégiumát akarta szétverni, megsemmisíteni. Ez ellen lépett fel nemességünk kezdetben alkotmányos módszerrel, majd a központi hatalom fegyverei árnyékában az új rendszer bevezetésének lassításával, néhol passzív ellenállással, mint utólag kiderült, sikerrel. Az ún. portális adóztatásról áttérni a tényleges birtok utáni adóztatásra szükségessé tette a népszámlálást és a kataszteri földmérést. A dolgozat ez utóbbi