Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Szászi Ferenc: Adatok Szabolcs-Szatmár megye lakosságának Magyarországon és megyén belüli vándorlásához

veszteség fő okát Nyírbátorban is a zsidó lakosság deportálásában találhatjuk meg. E mai kisvárosban az izraelita vallásúak száma 1941-ben 1890 fő (16,0 %) volt, az 1949. évi népszámlálás szerint pedig mindössze 285 (2,4 %). Mátészalka lakói számának alakulása eltér a nagyobb települések népesedésétől. 1941 és 1949 között népessége 10 035 főről 11 055 főre, azaz 1019 emberrel (10,1 %kai) növekedett. A zsidó lakosság száma 1941-ben 1555 (15,4 %) volt, amelyből az 1949. évi népszámlálás szerint 252-en (2,4 %) tértek haza. E mai kis városban is jelentős kb. 1300 körüli zsidó népességveszteség ellenére a lakosság száma - a járásokhoz és a hasonló nagyobb településekhez viszonyítva - számszerűen és arányát tekintve is jelentősen nőtt. A háború után megnövekvő természetes szaporodáson kívül a tényleges gyarapodásban szerepe volt a település viszonylagos központi fekvésének, a nagyobb településeken meginduló gazdasági fejlődésnek, amit igazán a későbbiek során tudunk bizonyítékokkal alátámasztani. A fel nem sorolt, de a vizsgált nyolc évet népveszteséggel záró települések közül az alacsony tényleges szaporodást mutató községek mindegyikében a zsidó lakosság vesztesége adja a fő összetevőt. A kivételhez tartozik - többek között - a nyíregyházi járásban a német telepítésű Rakamaz község, ahol az említett nyolc évben a lélekszámveszteséget 297 főre (-5,4 %) teszi a statisztika. A községben 1941-ben 198 izraelita vallású lakos élt, 1949-ben ebből a számból 5-en maradtak meg. E a nagyközségben a veszteség másik összetevője az elhurcolás volt. A telepes község német lakosságát ugyan nem telepítették ki, de a kb. 300 munkabíró férfi és nő elhurcolása - a Dunántúlról, Bács megyéből kitelepített német lakosság helyére történő áttelepüléssel együtt - fő szerepet töltött be a népesség csökkenésében. A Bács-Bodrog vármegyei Gara községbe 1946 júliusában Rakamazról 39, „Szatmár megye más helységeiből" 73 családot telepítettek be, amikor ott a német lakosság kitelepítésének előkészítése éppen csak megkezdődött.

28 A nyíregyházi járás 18 községéből megközelítően 1000 német családnevű embert hurcoltak el a szovjet csapatok katonái. Ibrányból 27, Bújról 31, Tiszabercelről 48, Gáváról 62, Tímárról 66, Kenézlőről 41, Rakamazról 246, Vencsellőről 410 embert vittek el.

29 1945 második felében - Dikán Nóra forrásai szerint - „főként a tiszai, kisvárdai, a dadái alsó és felső járásokban német származás ürügyén többszáz magyar személyt szedtek össze. " A Szabolcs megyei főispán közbenjárására a német hangzású nevet viselő magyarok közül számosan szabadultak ki, de a többségüket elhurcolták.

30 „Az 1945. január 20-án Moszkvában Magyarországgal aláírt fegyverszüneti egyezménnyel nem szűnt meg a magyarországi németség deportálása " - írja Tóth Ágnes - de lehetővé vált az elhurcoltak szabadon bocsátásának követelése, kérése. Az 1945 márciusában elfogadott földreform után azonban elsősorban a németek kitelepítése, a kitelepítettek helyére a tiszántúli nincstelenek, a szomszéd államokból menekültek (kitelepítettek) elhelyezésének problémái kerültek előtérbe. Tóth, 1993. 144. KoncznéNagy Zsuzsanna: A polgári lakosság elhurcolása a Dadái Felső Járásból 1945 januárjában. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XII. Nyíregyháza, 1997. 311-314. Dikán, 1993. 439.