Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)
utolsó választásokon, 1936-ban illetve 1939-ben először tagokká válók aránya az összes megválasztottnak 42 illetve 64 %-a. Általában tehát elmondhatjuk, hogy Nyíregyházán a 20. század első felében a választott képviselet személyi összetételét egyszerre jellemezte a változékonyság és a személyi folytonosság. Ezt a választások rendszere - ti. három évente a választott helyeknek csak a felét újították meg - önmagában is biztosította, emellett azok eredményei is ezt segítették elő. A vizsgált időszakban is többször bekerülő, több évtizedes képviselőséggel rendelkező személyek képviselték az állandóságot, mellettük a többség az általában csak egyszer megválasztottak mobil csoportjához tartozott. A társadalmi összetétel vizsgálatának lényeges szempontja a vagyoni, jövedelmi viszonyok feltárása. Megfelelő források hiányában a képviselők többségével kapcsolatban - éppen a fenti törvényi előírások alapján - csak az mondható el, hogy a dualizmus idején legalább háromszobás házzal, vagy 210 korona kereskedelemből vagy iparból származó jövedelemmel, az alkalmazottak 1000 illetve a közalkalmazottak 1400 korona adóköteles fizetéssel kellett hogy rendelkezzenek. Mivel a választott képviselők többségének összes állami egyenes adója általában nem volt elegendő a legnagyobb adózók közé kerüléshez (1915-ben például mindössze hat nagyadózó nyilatkozott arról, hogy választott tagságát tartja meg 12 ), így azt mondhatjuk, hogy adójuk a század első évtizedében 400-450 korona, a tízes években pedig 550-600 korona alatt maradt. A két háború között még ilyen általánosságban sem jelölhetjük ki azokat a határokat, amelyek között a választott képviselők anyagi, jövedelmi viszonyai mozoghatnak. Tény, hogy a virilis tagsághoz szükséges 1500-2000 pengős adóösszeget csak nagyon kevesen érték el. Nagy általánosságban csak az állapítható meg, hogy a képviselők középpolgárinak megfelelő vagyoni jövedelmi viszonyokkal rendelkeztek. Ezt közvetetten alátámasztja a lakóhelyük is: a választott képviselőknek a világháború előtt csak mintegy hatoda, később pedig kevesebb mint harmada lakott a szűkebb belvárosban, a többség inkább az ezt körülölelő „kisvárosi" övezetben élt, sőt a tirpák gazdák révén jellemző volt a külterületi lakóhely is. Mivel a vagyon és a jövedelem a források hiányossága miatt kevésbé alkalmas a társadalmi összetétel pontos maghatározásához, így az elsősorban a foglalkozási megoszlás alapján vizsgálható. A kortársak számára is elsősorban a képviselők foglalkozása, az ez által feltételezhető műveltség, szellemi szint volt a fontos, a gazdagság szempontjából nem - vagy csak kevésbé - különböztették meg őket. A képviselők hivatását részben az eredeti jegyzékekből, nagyobbrészt a különböző címtárakból, adattárakból 13 jól lehetett 12 SZSZBML, V. B. 186. 620. d. III. 1914/768. K 1130/1915. 13 A címtárak közül elsősorban a következőket használtam: Szabolcsvármegye tiszti és általános címjegyzéke az 1912-iki év naptárával. [Szerk.] Klein Gyula. Kisvárda, é.n. (a továbbiakban Klein, é.n.); - Szabolcsvármegye és Nyíregyháza Címtára 1927. Szerk.Vertse K. Andor. Nyíregyháza, é.n. (a továbbiakban Vertse, é.n.); - Nyíregyháza és Sóstófürdő. Részletes helyi kalauz Szerk. Vertse K. Andor és Fekete József. Nyíregyháza, 1936.; - Az egyes személyek életrajzára vonatkozóan: Szabolcs vármegye fejlődése és kortörténete. Szerk. Háger László. Nyíregyháza, 1929.;-Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei. Szerk. Hűnek Emil. Bp., 1931. (a továbbiakban Hűnek, 1931.) Személyi adattár.; - Szabolcs vármegye. Vármegyei szociográfiák. Szerk. Dienes István. IV. Bp., 1939. Személyi adattár.; - Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák I-IV. Nyíregyháza, 1984-1997.
