Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)

A két világháború között az 1929: XXX. tc. szerint községi választó az lehetett, aki a választás évében a község területén fel volt véve az országgyűlési választók névjegyzékébe, ha legalább hat éve a községben lakott vagy ott volt lakása, illetőleg ha a községben legalább két év óta fizetett föld-, ház- vagy kereseti adót. Képviselő az lehetett, aki emellett betöltötte a 30. életévét, írni-olvasni tudott, a nők viszont csak akkor, ha ezen felül középiskolát végeztek. (A választás-választhatóság körét érintették a zsidók diszkriminációját szolgáló törvények is: a második zsidótörvény megfosztotta választójoguktól azokat a zsidókat, akiknek a szülei vagy ő maguk nem Magyarországon születtek, míg az 1941: XIX. tc. - egyebek mellett - elrendelte a zsidók választott tagságának megszüntetését.) A két háború között 10600 körül mozgott a helyi választójoggal rendelkezők száma, ami 1939-re 11 600 fölé emelkedett, ez a város lakosságának mintegy 20 %-át tette ki. A potenciális képviselők száma ennél kisebb volt, mivel kiestek a 30 évnél fiatalabb férfiak és a nők legnagyobb része. Nő képviselővé választására egyébként sem került sor a polgári kori Nyíregyházán, a közélet ezen terepe a dualizmusban, de gyakorlatilag az első világháború után is, hagyományosan a férfiak számára volt fenntartva. Megállapítható, hogy a városi társadalom meglehetősen kis hányada szólhatott bele a képviselőtestület választott felének összetételébe, és még kisebb részének volt joga ott helyet foglalni. A dualizmusban a vagyoni (és a részbeni műveltségi) cenzus következtében a választópolgárság - a legvagyonosabbak mellett - a helyi középrétegeket, azaz a helyi kis- és középpolgárságot ölelte fel.

7 A két világháború között a műveltségi cenzus alkalmazása némileg kiterjesztette ezt a kört. Azt mondhatjuk tehát, hogy a helyi választás és még inkább a választott képviselőség alapvetően a helyi középrétegek, a hangsúlyozottan nem országos, hanem - helyi középpolgárság kiváltsága volt. Ám közülük is csak kevesen éltek jogukkal, a helyi választások alacsony részvétel, „meglehetősen lanyha érdeklődés mellett"

8 zajlottak. A század elején az 500-600 fős kerületekben többnyire 50-100 választó szavazatával képviselő lehetett valaki: ez a tény a megválasztottak pozícióját nem kérdőjelezte meg, kétségtelen viszont, hogy a mandátum elnyerése széles társadalmi támogatottság megszerzését nem tette szükségessé. A hosszú szünet utáni 1929-es, 193 l-es és 1933-as választásokra már nagyobb részvétellel került sor, ekkor a jogosultak 40-50 %-a leadta szavazatát. A harmincas évek második felében viszont ismét érdektelenség jellemezte a képviselőtestületi választásokat. (A helyi társadalom választások iránti magatartása, az aktivitás-passzivitás összefüggéseinek feltárása, általában az egyes választások lefolyásának részletesebb ismertetésére a jelen keretek között nincs mód.)

9 7 Lásd Vörös Károly: Gazdaság és társadalom a dualizmus korában. In: Győr. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Dávid L. - Lengyel A. - Z. Szabó L. Győr, 1971. 365-366. 8 Nyírvidék, 1908. december 25. 3. 9 Erre vonatkozóan lásd Takács Tibor: Helyi választások Nyíregyházán a huszadik század első felében. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 2001/3. 277-291.