Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Péter: A szántóvető foglalkozás és a vele kapcsolatos állattartás feltételrendszere Aranyosszéken az 1820-as években

TAKÁCS PÉTER A SZÁNTÓVETŐ FOGLALKOZÁS ES A VELE KAPCSOLATOS ÁLLATTARTÁS FELTÉTELRENDSZERE ARANYOSSZÉKEN AZ 1820-AS ÉVEKBEN 1820 május-júniusában öt összeíró bizottság járta Aranyosszék 21 falvát, s eleget téve az uralkodói rendelkezésnek, maga elé hívta minden faluban a földesurakat vagy azok megbízottait, s az ő jelenlétükben - szigorú eskü alatt - megvallatta a szolgálónépeket telki állományukról, megélhetési viszonyaikról, határbéli haszonvételeikről, káraikról, a tőlük követelt robotról, dézsmáról, ajándékokról, egyéb szolgáltatásokról és a rendi státuszukról.

1 Módszerében és céljában az 1785-ös erdélyi úrbérrendezési kísérlet ' A bizottságok és az általuk megvallatott falvak a következők voltak: a/ Gál Simon és Benedek Miklós: cl Idősb Váró Mózes e/ Rácz István Alsószentmihály, május 25-27. és Szilágyi János: és Seres István: Veresmart, május 29 - június 2. Mohács, május 31 - június 2. Székelykocsárd, Csegez, június 5-6. Aranyosrákos, június 3-8. május 29 - június 2. Harasztos, június 16-19. Felsőszentmihályfalva, június 16-18. Kövend, június 3-5. Hidasjúlius 15-19. Örményesjúnius 19-20. Mészkőjúnius 15-20. b/ Szabatkai Kis László ál Szilágyi Sándor Csákó Június 21. és kövendi ifjú Kováts János: és Boncza Sámuel: Inakfalva, május 29-31. Székelyfóldvár, június 2-3. Dombró, június 2. Keresed, június 5-7. Várfalva Június 5-6. Sinfalvajúnius 15-17. Bágyon Június 15-17. Aranyospolyán Június 19-21. A bizottság tagjai mindenütt hangsúlyozták, hogy ök királyi parancsra, nem a Szék választott tisztikarának akaratából, és nem is örömmel végzik ezt a munkát. Sorra feljegyezték minden helységben a megjelent birtokosok, vagy azok megbízottainak a nevét, majd utaltak rá, hogy a szolgálónépek közül mindenütt tízet idéztek maguk elé, akiket „erősen meghiteltek", feleskettek, hogy csak az igazat fogják mondani. A Magyarországon már korábban - Mária Terézia idején - megtörtént úrbérrendezés vallató kérdéseit, és azok alpontjait sorra felolvasták, majd hol hosszabban, hol rövidebben lejegyezték a szolgálónépek megbízottainak a kérdésekre adott válaszait. Megengedték a földesuraknak, hogy a parasztok vallomásainak ellentmondjanak, s ezeket az ellentmondásokat is rögzítették. Ha volt valamelyik községben korábban keletkezett urbárium vagy contractus, azokat hiteles másolatban csatolták a vallomásokhoz. Ezt követően, ahol szükségét látták, személyesen megvizsgálták a határ - szántók, kaszálók - minőségét, majd táblázatban rögzítették a szolgálónépek által használt, s az általuk bediktált adatokat, a beltelkek, szántóföldek és a rétek terjedelméről. Mindezeket láttamoztatták a jobbágyokkal, zsellérekkel, mivel azonban azok között csak elvétve volt, aki írni tudott, ezért az analfabétáktól a szokásos kézjegyet, a keresztvonást kívánták meg. Végül az összeíró biztosok saját aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesítették a vallomásokat és a táblázatokat. Az egész folyamatra lásd Conseriptio Czirakyana, Aranyosszék. Magyar Országos Levéltár, Mikrofilmtár, 25 724-es tekercs. Lásd még Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak. Bp., 1973. (a továbbiakban Trócsányi, 1973.)