Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Anton, Ecaterina: A nagybányai kézművesek vidéki kapcsolatai a XVII. században
ANTON ECATERINA A NAGYBÁNYAI KÉZMŰVESEK VIDÉKI KAPCSOLATAI A XVII. SZÁZADBAN Nagybánya város története szorosan kapcsolódott a bányászathoz. 1329-ben Károly Róbert egyik oklevelében a várost Felsőbányával együtt említik. 1 A király Nagybánya és Felsőbánya főbírájának (Corrardus judex civitatum Rivuli Dominarum et de Medio Monté) adományozza a két város között elterülő lakatlan erdőséget abból a célból, hogy betelepítse. Ebből az oklevélből az is kiderül, hogy Nagybánya (Rivulus Dominarum; Asszonypatak) és Felsőbánya (Medius Mons) már városként szerepelnek közös bíró alatt. A város gazdasági és kulturális felvirágzásának kezdőpontja az 1347. évi Nagy Lajos-féle kiváltságlevél. Kassával egy időben kapja Asszonypatak első ismert városi szabadalmát. A gazdag nemesfémérc lelőhelyek (arany; ezüst) nemcsak a bányászat fejlődésének kedveztek, hanem a pénzverés számára is kedvező lehetőséget teremtettek. Az első pénzverőház valószínűleg a XIV. század végén jött létre és tevékenységét 1864-ig folytatta. 2 A város fejlődését a következő századokban a kézművesség felvirágzása is segítette. Bár az oklevelek Erdély viszonylatában már a XIII. században szórványosan tesznek említést mesteremberekről, testületi szervezkedésükre csak a XIV. században kerül sor. 1 A kézművesség virágzása a XIV. század második felétől Nagybányán is látványos fejlődést biztosít a városnak. A fejlődés a XV. és a XVI. században is felfele ívelő, noha kedvezőtlen történelmi események is éreztették időnként hatásukat. A nagybányai kézművesség történetében a XVII. század első hat évtizede a legjelentősebb időszakok közé tartozik. Nagybánya levéltára gazdag forrásanyagot őriz, amely a város fejlődését igazolja az említett korszakban: új és új céhek jönnek létre, a régiek megújítják kiváltságleveleiket, a mesterek száma megnövekszik, a termelés emelkedik stb. A kézművesség mellett meg kell említenünk a nagyarányú bortermelést, sörgyártást, a híres országos vásárokat is. Művelődési szempontból a híres Schola Rivulinát kell kiemelnünk, mely a Tiszántúl egyik legjelentősebb iskolája volt abban az időben. A nagybányai kézművesség felkutatására irányuló törekvések még a múlt századból valók: megemlíthetjük Schönherr Gyula 4 , Szádeczky Lajos 5 és Palmer Kálmán 6 nevét. 1 Documente privínd istoria Romániei, secolul al XlV-lea. Seria C. Transílvania, vol. II (1321-1330). Bucuresti, 289-290. Documentul nr. 544. 2 Palmer Kálmán: Nagybánya és környéke. Nagybánya, 1894. 83. 3 Kovách Géza - Binder Pál: A céhes élet Erdélyben. Bukarest, 1981. 8. 4 Schönherr kéziratok, XVI-XVII. század. Nagybánya, Tartományi Múzeum. 5 Szádeczky Lajos: Nagybánya régi iparáról és céheiről. Századok, XXIII. (1889) 673-700. 6 Palmer Kálmán: Nagybánya és környéke. Nagybánya, 1894.
