Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Írások és emberek - Udvari István: Adalékok Sztripszky Hiador pályakezdéséhez (Nagyszombati levéltári források alapján)
Cimem. An wohlgeb Herrn. H(iador) S(ztripszky) Hörer der Philosophie in Lemberg 37 Ul. Zyblikiewicza 27. II. 6. Tedd el e levelemet, mert ki fogom nyomtatni külön füzetbe, másodszor megírni pedig nem tudom. Tárász Sevcsenkonak - született 1814. paraszt szülőktől, jobbágy-marhaként bánt el földesura, később meglátva tehetségét, festőnek képeztette ki; barátjai - Ukraincek - 1500 rubelért megváltották urától szabadságát; első költő, ki a paraszt, kisorosz (rutén) nyelven irta, a nép elnyomása, a jobbágyság eltörlése iránti izgatás diktálta lángoló Urai és történeti epikai költeményeit, miknek meglett a hatásuk: a kisoroszok tudatára ébredtek annak, hogy ők nem egyek a muszkákkal, ők külön nép, külön történettel, karakterrel, tehát joguk van külön nyelvre irodalomban, iskolákban és közéletben; Kosztomarowal, a későbbi európai hírű történésszel és 10-15 más fiatal emberrel megalakította a „Cirill és Metód társulatot", melynek föladata volt előkészíteni a kisoroszok külön nemzeti nyelvi és társadalmi életük alapjait; a muszka kormány, attól tartva, hogy a kisorosz nyelv külön jogai és érvényesülése elszakítja a birodalomtól a 19 milliónyi kisorosztól (ruténok) lakott Ukrainát, (Déloroszországot): Szibériába küldte a társulat összes tagjait; Sevcsenkót 10 esztendei kényszer katonai szolgálatra a legdurvább munkákra ítélték, mely aláásta életerejét, ugy hogy fiatalon, 1861. meghalt, megsiratva az összes (22 milliónyi: Galíciában 2,5, Magyarországon 1/2 millió) kisoroszok által. Első lévén, ki a közönséges, de élő paraszt nyelvet hozta be a mesterkélt, de holt, senki által nem beszélt muszka és templomi (ószláv) nyelvkeverék helyett az irodalomba, mely által tehát lerakta alapját a fölvilágosodásnak, a haladásnak, mely ezerszer nagyobb fokon áll a galíciai és oroszországi ruténeknél, mint a mi szerencsétlen magyarországi ruténjeinknél, kiket ősidőktől fogva ószláv, latin, magyar és a fenti nyelvkeverékkel, tehát idegen és nem a saját, jól megérthető nyelvével tanítanak, azaz hogy nyomják a sötétségbe s ezzel egyúttal az anyagi tönkremenésbe - Sevcsenko a rutének (kisoroszok) nemzeti apostolává, valóságos szent alakjává vált. Emlékét őrzi müveinek tizenegyszeres kiadása, minden nyilvános helyen (kaszinók, népolvasókörök falun, városon) szobra és arcképe, valamint a Lembergben 1874 fölállitott „Sevcsenko Irodalmi Társulat" 38 , mely vezetője az egész Kisoroszország szellemi életének, nép-középiskolákban, egyetemen, hírlap és tudományos irodalomban, közéletben egyaránt, s mely nemsokára átalakul a „kisoroszok tudományos Akadémiá"-jává. A nemzeti élet és munkatevékenység ideáljának, a jog és igazság apostolának nevében köszöntlek a távoli Lembergből kinek arcképét itt láthatod levelem homlokán 39 . A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem hallgatójaként Sztripszky egy félévet, az 1897/98-as tanév téli szemeszterét Lembergben (Lvivben, Lwówban, Lvovban) végezte el. Lembergi ösztöndíja megszerzésében a kolozsvári egyetem néprajz professzorának Herrmann Antalnak volt szerepe. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nagyszabású sorozat néprajzi szerkesztőjeként Herrmann Antalnak az egész Monarchiára kiterjedő kapcsolatai voltak a néprajzosok körében. Vö. Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője. IX. évf. Kolozsvár, 1999. Az Ukrán Tudományos Akadémia funkcióit betöltő Sevcsenko Tudományos Társaság 1914ben Sztripszkyt tagjai közé választotta. Ajánlói: Tomasivszkij Sztepan történész, a magyar-lengyel történeti kapcsolatok kutatója s Hnatyuk Volodimir folklorista. A levélpapír homlokán bal oldalt ukrán költők, írók arcképe található, melyhez Sztripszky kommentárt fűzött. E megjegyzéseket petittel szedve közöljük.
