Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között
Szabolcs vármegye esküdtjei 1346 1349 Szabolcsi Feldricus fia László Péci Lukács Kemecsei Mihály Szakolyi László fia János Berencsi István fia László Kallói István fia István Szakolyi László fia János Kallói Iván fia László Apagyi István Perényi Miklós comes Dobosi Gábor fia Lukács (Petri) Lőrinc fia István Egyeki Kont Anarcsi István fia László Nagysemjéni Lengyel János Kemecsei Demeter fia Mihály Bogáti Miklós (Bátori) György fia János Pazonyi Lőkös Apagyi István Mizsétei (Petri) Sándor Orosi Simon fia Imre Endesi Magyar Dénes (? Semjéni) László fia Miklós Az esküdtek névsorai azt bizonyítják, hogy a megyei közgyűlésen a nemesség arra törekedett, hogy a legtekintélyesebb tagjai közül jelölje ki az esküdteket. Itt valóban - néhány kivételtől eltekintve - Szabolcs vármegyének a korban legjelentősebb tagjait vélhetjük felfedezni. Még inkább jelentkezik ez a felismerés az 1349-es névsornál, ahol a 12 esküdt közül csak kettő (Kemecsei Mihály és Apagyi István) nem leszármazottja valamelyik régi nemzetségnek. Viszont Kemecsei Mihály rokoni kapcsolatban állt a Semjéniekkel. Felesége Mihály lánya, Kató volt, tehát ö is rangos nemesnek számíthatott a megyében, máskülönben nem nyerte volna el egy Semjéni lány kezét. Nagyon jól tükrözi a lista a Balogsemjének (Kallói, Orosi, Semjéni családok) domináns szerepét a vármegyében. A vármegye székhelye „A megye székhelye az a község, melyben a törvénykezés végett a megyei hatóság ülésezni szokott".. 71 Szabolcs megye törvényszéke helyének változását pontosan nyomon követhetjük a bőséges forrásanyagban. Erre elsősorban azoknak az okleveleknek a keltezési helyei utalnak, amelyeket a mindenkori megyei hatóság adott ki. A megyei hivatalszervezet legkorábbi adatolható időszakából, 1285-ből fennmaradt a szabolcsi szolgabírák bizonyságlevele, melynek keltezési helyéül Semjén [Symyen] Gábor, 1906. 44.
