Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Szászi Ferenc: Adatok Szabolcs-Szatmár megye lakosságának Magyarországon és megyén belüli vándorlásához

7. táblázat Az ipari és bányászati népesség, valamint a munkások aránya megyénként 1949-ben

3 Megye Az ipari és bányászati népesség A munkások Az egész népesség %-ában 1. Komárom 45,7 55,9 (1) 2. Nógrád 30,7 43,8 (3) 3. Borsod-Abaúj-Zemplén 29,4 42,2 (4) 4. Pest 26,7 44,4 (2) 5. Győr-Sopron 26,0 31,8 (8) 6. Veszprém 24,9 33,7 (6) 7. Baranya 22,0 38,5 (5) 8. Vas 18,8 29,6 (11) 9. Csongrád 18,3 31,5 (9) 10. Heves 18,0 33,3 (7) 11. Fejér 17,5 28,8 (12) 12. Szolnok 16,3 30,3 (10) 13. Zala 15,0 22,6 (18) 14. Békés 14,8 25,7 (16) 15. Tolna 14,8 28,4 (13) 16. Somogy 14,4 24,0 (17) 17. Hajdú-Bihar 14,0 27,9(14) 18. Bács-Kiskun 12,0 26,1 (15) 19. Szabolcs-Szatmár 11,7 21,8 (19) A megye elmaradottságát részletesebb elemzés nélkül az a nyers adat önmagában is jelzi, hogy az ipari és bányászati népesség az egész népesség százalékában, 11,7 %-kal a megyék sorában 19., és a munkások az egész népesség százalékában szintén az utolsó a21,8%-kal. A gazdaságtörténeti, valamint a külső és belső migrációhoz kapcsolódó szakirodalomból egyaránt ismert, hogy Magyarországon a mezőgazdasági népesség a XIX. század második felétől fokozatosan veszített súlyából, a mezőgazdaság területein dolgozók és élők aránya csökkent. Ugyanakkor a vizsgált régió már említett két közigazgatási egységében, 1920-1941 között Szabolcs és Ung megyében az őstermelők (keresők és eltartottak) rátája 72,3 %-ról csupán 70,3 %-ra, Szatmár, Ugocsa és Bereg megyében pedig 79,2 %-ról 77,6 %-ra csökkent. Miközben a vármegyék átlagában a mezőgazdaságból 34 Uo.