Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - László Géza: Osváth Pál 1848/1849-es hadnagy visszaemlékezése a 10. honvédzászlóaljra. (Forrásközlés)

Budavár bevétele A Rákoson

106 át egész Budáig űzve az ellenséget, a fővárosiak által leírhatatlan lelkesedéssel fogadtatánk, s felesleges mondanom, hogy a mi örömünk is alig ösmert határt. Zászlóaljunk Budavár ostroma alatt, mely több napokon át tartott

107

, a Vízivároson

108 volt elhelyezve, s ugyanez utcán vezettetett több ízben fényes nappal a vár alá. E támadások alatt, melyekben mi a várvédőknek semmit nem árthattunk, nagyon sok lett az áldozat közülünk. Miként jutottunk mégis a várba? Azt, nehogy örök feledésbe menjen, itt elmondom. Meggyőződvén az ostrom alatt a parancsnokság a felől, hogy az egyenes utcán, míg a reánk szegezett ágyúk és sáncpuskák sorainkat ritkítják, mi az ellenségnek nem árthatunk, cselhez folyamodott. A várbevétel estéjén tehát a zászlóalj a Bomba téren

109 felállíttatván, 11 óra tájt ácsaink - kikhez más zászlóaljbeliek is csatlakoztak, - parancsot kaptak, hogy a Duna-parton lévő apácazárdán

110 át, a várig minden épület falát vágják ki úgy, hogy a nyíláson egymás mellett két katona mehessen. A Bomba tértől a Lánchídig, vagy is az akkori vár faláig szép hosszú házsor volt még, de ezek, kivéve az apácákat és az irgalmas barátok

111 három tagját, kiknél gyakran megvendégelteténk, a sűrű bombahullás miatt egészen lakatlanok voltak. Furcsa meglepetés várt reánk az apácáknál, kik beléptünkkor már mindnyájan (pedig lehettek vagy ötvenen) egy földszinti nagy teremben, ágyaikban valának s ott is maradtak, míg köztük átvonultunk, de azt hiszem, hogy váratlan megjelenésünk, s itt-ott a tilalom dacára is, a fogak közt elmormogott pajkos megjegyzések őket is meglephették. A falak átvágása gyorsan megtörténvén, mi ez úton úgy jutottunk a Lánchídig, egészen a vár alá, hogy reánk senki nem tüzelhetett. Nyomban utánunk hozta egy új zászlóalj a hosszú létrákat is, s azokon rögtön megkezdtük a felmászást. A mászást előzőleg, a vár alá érkeztünkkor, s éppen a mi tiszteletünkre történt azon ocsmány merénylet, mely a Lánchidat velünk együtt levegőbe akarta röpíteni.

112 106 Rákos-patak = A Duna budapesti szakaszának leghosszabb mellékvize. Gödöllőtől északra ered, és Óbudával szemben ömlik a Dunába. 107 Budavár ostroma alatt, mely több napokon át tartott = 1849. május 4-21. 108 Víziváros = Bp., I—II. ker. A budai Várhegy északi és keleti lejtőjén, a mai Moszkva tér - Mártírok útja - Bem József u. és tér - a Duna-part és az Ybl Miklós tér közötti terület. (Berza, 1973. 1302-1303.) 109 Bomba tér = ma Batthyány tér, Bp. I. ker. (Berza, 1973. 95-96.) 110 apácazárdán = Az Erzsébet-apácák zárdájáról van szó. Ma Bp. I. ker. Fő u. 41-43. sz. (Berza, 1973. 301.) 111 irgalmas barátok = Az irgalmas rend kórháza az akkori Fő utcának a Vízivárostól északra eső részén, a mai II. ker. Frankéi Leó u. 17-19. sz. alatt állt. Ezért a kapucinusokról lehet szó, kiknek kolostora a Bomba tér és a Lánchíd között, a mai I. ker. Fő u. 30-32. sz. alatt volt. (Berza, 1973. 474., 520.) 112 azon ocsmány merénylet, mely a Lánchidat velünk együtt levegőbe akarta röpíteni = 1849. május 21-én (Hermann, 1998. 61.; Bona, 1998/4. 224.)