Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Írások és emberek - László Géza: Osváth Pál 1848/1849-es hadnagy visszaemlékezése a 10. honvédzászlóaljra. (Forrásközlés)
Osváth Pál 1 : Élményeim az 1848/9. évi önvédelmi harcokban, a 10-ik önk[éntes] zászlóaljnál 2 Milyen volt a 10-ik zászlóalj? Csajkos Gyulával 3 , a jelenleg Hajdú megyei szolgabíróval, mint 10-ik zászlóalji tizedesek sétálván egykor Debrecen főutcáján, egy éltes úriember sokáig néz utánunk, s ezt mondja „olyan büszkék, mintha Debrecen városának fele az övék, s felének ára a zsebükben volna." Jól hallottuk e ránk tett megjegyzést, de látván, hogy az öregúr nem rosszindulatból szól, s ha kissé nagyítva is, de igazat mondott, agyon hallgattuk. Büszke volt a 10. zászlóalj minden tagja, de hogyisne lett volna az? Hiszen oly sok idő után, a nemzet katonája volt, és mert abba a szép zászlóaljba lett beosztva, hol 1 A visszaemlékezés először a Szabadság című, nagyváradi napilapban jelent meg. E közlés alapjául is ez szolgál: Osváth Pál: Élményeim az 1848/9. évi önvédelmi harcokban, a 10-ik önkéntes] zászlóaljnál. [1-6. rész.] = Szabadság. Politikai, társadalmi, kereskedelmi és közgazdászati napilap. A közjogi ellenzék közlönye. Nagyvárad. Megjelenik hetente ötször. Szerk.: Dus László. Kiadja: Schütz Albert. Nyomta: Laszky Ármin. 2 rét. 11. évf. 1886. 71-76. sz., márc. 28. - ápr. 3. vasárnap-szombat. 2 A Nagyváradon megjelenő Szabadság című lap munkatársa, az alábbi megjegyzés kíséretében közölte Osváth Pálnak a visszaemlékezéshez írt kísérőlevelét. Szabadságharcunk ezen legdicsteljesebb emlékű hovédzászlóaljának ténykedésére vonatkozó nagyérdekű közleményt az öreg honvéd Osváth Pál, jelenleg m.-keresztesi postamester következő sorok kíséretében küldte be lapunk főmunkatársához: Bihar-M.-Keresztes, 1886. márc. 16. Kedves Bajtárs, Kárpáti! A „Szabadságban" nyilvánított azon becses felhívásodnak, hogy az 1848/9-ik évi hadjáratból fent maradt jegyzeteim után egyet-mást közöljek, csak most teszek eleget. Megvallom, hogy sokáig gondolkoztam, hogy vajon tegyem-é ezt vagy nem? Nem akartam tenni azért, mert jegyzeteim általában saját énem körül forognak. Jött azonban közbe egy - csak cikkem végén említendő - körülmény, mely cselekvésre kényszerített. Kihagyva tehát közleményemből azon dolgokat, melyek közvetlenül személyemet illették, és meghagyva mindazokat melyek önvédelmi harcunkkal összeköttetésben vannak, közlöm azokat e cím alatt: élményeim" stb. Maradván mindenkoron bajtársi szíves üdvözlettel igaz barátod, Osváth Pál. 3 Csajkos Gyula (Mihálydi, 1830. március 10. - Újfehértó, 1903. augusztus 17.): Csajkos István apagyi földbirtokos, megyei esküdt és Diószeghy Erzsébet fia. Tanulmányait a sárospataki és a debreceni református főiskolán végezte. Felesége előbb Csanády Klára, majd Vályi Irma. 1848. júniusától közvitéz a 10. honvédzászlóaljnál, október 7-én Szabolcs vm. honvédtiszti előléptetését ajánlja, 1849. tavaszától tizedes ugyanott, 1849. május 11 -tői a 94. honvédzászlóalj hadnagya, 1872-1884. főszolgabíró, majd országgyűlési képviselő. (Bona, 1998/1. 258-259.; Bona, 1999. 539.; Borovszky, 1900. 514.; Krasznay, 1998. 57., 141.; László, 2000. 219-220.; Nyírmihálydi, ref. szül. akv.; Újfehértó, áll. hal. akv.; Avatójegyzék, 2. köt. 2/b.-3/a. p.; Spatak. ref. főisk. akv., 1845/1846.; Debr. ref. fóisk. akv., 1847/1848.)