Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Írások és emberek - Kujbusné Mecsei Éva: Időjárási adatok a XIX. század eleji Nyíregyházáról
1836. június 19. Méltó tekintetbe vétetvén, hogy a városba való lövöldözés és utcákon való pipázás a tekintetes vármegye által is keményen tilalmaztatik, s különösen a mostan uralkodó száraz és szeles időben különösen nagy vigyázatot kelletik tartani, ez okból: a lövöldözés és utcákon való pipázás a tekintetes vármegye által megszabott büntetés terhe alatt újabban tilalmaztatni és közönségessé tétetni rendeltetik. 36 **# E nyáron igen sokáig tartott nagy szárazságban a tavak egészen kiszáradván, lakosaink kenteiének valának egészen Rakamazra, Tikosra vinni áztatás végett a kendert, sok kutak is egészen kiszáradtak. Említésre méltó a rettenetes szélvész is, mely szeptember 9-én, kivált estve sokáig dühöngött, sok házfedelet levetette, sok fákat részint letört, részint gyökereikből kiemelt. Legnagyobb károkat okozott a hegyalján, Mádon két torony fedelét lerántotta, hasonló kárt tett Liszkán is és Olasziban, de kivált nagyon megrongálta. 37 *** Ez év nyarán ismét huzamos aszály uralkodott, annyira, hogy nemcsak a kutak, hanem még a város határában lévő tavak is kiszáradtak, annyira, hogy a lakosoknak Rakamazra és más községek határára kellé hordaniok a kendert áztatóba. Ugyanezen év szeptember 9-én rettenetes vihar dühöngött, mely több ház tetejét megbontotta, némely háztetőt összetört, kéményeket ledöntött sat. 38 ** * Szeptember 9-én délutáni 3 órakor támadt egy kimondhatatlan szélvész Nyíregyházán, tartott estvéli 6 óráig, sok károkat okozott, de amelyet szép csendes és meleg eső követett és az általa okozott kárt kipótolta. 39 *** Ami pedig az egész esztendő mivoltát illeti, ilyen volt az: tavasza igen hideg, szeles, száraz és deres volt, a tavaszi veteményeket, úgymint a kukoricát, a kerti veteményeket és a gyümölcsfákat annyira megrongálta a gyakori dér, hogy belölök semmi hasznot nem nyertek az emberek. A nyár szinte száraz és szeles volt, s azért a gabonában, de a búzában kivált, sőt a tavaszi veteményekben nagy fogyatkozást szenvedtek a gazdák, de leginkább a takarmányban. Az ősz még igenis nedves, de amellett meleg és hosszú volt, ami a marhás gazdáknak nagyot segített. A hideg csupán csak december utolsó napján állott be, de az is csak középszerű mértékben. 4 " V. A. 101/a. 9/9. No. 1845. Közölve: Galambos - Kujbusné, 2001. 298. sz. Evangélikus egyház történetkönyve, 296. Lukács, 1886. 244. Galambos - Kujbusné, 1998/1. 13. Uo. 13-14.
