Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Írások és emberek - Dudás László: A katonák és a görög katolikus egyház kapcsolata a XVIII–XIX. század fordulóján
Szökött katonák A föesperesi levéltár jónéhány irata foglalkozik a szökött katonákkal. Bacsinszky András püspök megtiltja a papoknak, hogy szökött katonákat rejtegessenek. Egy 1785. október 15-én, a budai helytartótanácsban Simsits Pál szökött katona ügyében kelt levél szerint 13 a helytartótanács azzal bízza meg a püspököt, hogy komolyan dorgálja meg a joghatósága alá tartozó három papot, akik a szökevények védelmezésébe belekeveredtek. A jövőre vonatkozóan egész papságánál azt a rendeletet tegye, hogy az ilyen gyanús, útlevelüktől megfosztott embereket ne csak saját lakásukba ne fogadják be, hanem bárhol találják meg, azokat a polgári hatóságoknál jelentsék be, aki aztán a megfogottakat saját illetékességükben tartják. Ezen levél alapján a püspök körlevélben fordult a papsághoz. „Simsits Pál katonaszökevény... elhagyva munkácsi állomáshelyét, levetve katonai ruházatát... először a makarjai paróchushoz Bereg megyében, aztán a rákodhoz Ugocsában, aztán Marmatiában a boronyai kolostor birtokára, aztán a darnói paróchiára, és végül az uglyai kolostorba szökött, így miután következőleg megfogatott, mindezeket megvallotta. Az illetékes, előbb említettparóchusokat és szerzeteseket.... különösen pedig a tisztelendő Csopey János makarjai lelkészt, aki ezt a szökevényt mint ilyet nem ismerve néhány napon keresztül folyamatosan megtűrte, és mikor elment néhány ruhadarabbal megajándékozott, a királyi fennség igen súlyos méltatlankodás a veszélyének tette ki magát, hogy ő némely enyhítő körülmény figyelembevételével, s érte való kérések által védelmezve maradt mentes a legsúlyosabb figyelmeztetéstől és büntetéstől. " A továbbiakban a püspök kéri a papokat, hogy ilyen szökevényt vagy gyanús személyt ne rejtegessenek, hanem jelentsék a civil vagy katonai hatóságnak. Ne vegyék figyelembe sem a rokonságot, sem a barátságot. Az egyházi fórumokon keresztül is többször meghirdették az általános kegyelmet a szökött katonák felé. Gróf Tige Ferdinánd lovas generális 1796. november 1-i levelében 14 tudtára adja mindeneknek, „ ...hogy az hadi Seregedül elszökött fegyver viselők meg bánván Tselekedeteiket viszsza térni oda, a' honnét elszöktenek tellyes szándékkel kívánkoznának, ha elkövetett rosz tétemények büntetés nélkül maradna, és ök azon Tsászári Királyi hadi seregekhez, a' mellyek közzül vagy eltsábittattanak, vagy pedig Negérdségbül elpártoltak, viszsza vétetödnének, erre tekintvén ... Eö Felsége... közönséges kegyelmet nyújtani méltóztatott olly formán, hogy Boldog Aszszony havának első napjaiul Mindszent havának utolsó napjáig az 1797 dik esztendőben ... mind azoknak, a' kik ... önként viszsza fognak térni, és az ö hadi seregeinél vagy a' Regimenteknél... magukat állandó megmaradásra magokat lekötelezik, ... minden ellen mondás, nehézség, hátrálás nélkül viszsza vétetödgyenek... " Ugyancsak közönséges pardont juttatott el Gróf Baillet Latour Maximilián hadi préses a papsághoz 1805. november 10-én. 15 Ebben közli, „ ...hogy az utolsó Háború ideje alatt, és azolta a Tsászári. és Ts. s Kir. Seregektől elszökött Katonaság közül sokan Európának leg-távolabb-lévö Tartományaiba, sött némellyek a' világ egyébb részeibe - is ki - bujdosván, az 1803-dik Esztendőben kiadott utolsó közönséges Pardonról
