Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Novák Veronika: Roma oklevelek és kiváltságlevelek az Esterházy család levéltárában

kitűnik, hogy a címzettek már korábban is kaptak ilyen kiváltságot. További uralkodók is adtak ki roma kiváltságleveleket, így Ulászló 1492-ben és Izabella királynő 1557ben.

4 Az uralkodókon kívül a földesurak is adtak ki okleveleket és kiváltságleveleket a romák számára. Az Esterházy család cseszneki, semptei és zólyomi ágának levéltárában több ilyen oklevél maradt fenn. Közülük kilencet Thaly Kálmán ismertetéséből,

5 kettőt pedig a Szlovák Nemzeti Levéltárban őrzött Esterházy levéltárból ismerünk. Az oklevelek tartalmából kitűnik, hogy még legalább három hasonló oklevelet adtak ki a család tagjai a romáknak. Az Esterházy család 1421-ben szerzett vagyonrészt Galántán,

6 majd a semptei uradalom megszerzése után 1642-ben vált Pozsony megye településeinek egyik legjelentősebb földesurává. Természetesen Magyarország egyéb megyéiben is nagy területekkel bírtak. A család tagjai közül többen jelentős katonai, egyházi és közéleti tisztséget is betöltöttek, s közismert, hogy a kultúra mecénásai is voltak. Udvari zenészeik között több ismert zeneszerzőt, köztük Joseph Haydnt is megtalálhatjuk. A török háborúk után a 17. század utolsó negyedében, valamint a 18. század első felében uradalmaikon komoly gazdasági fellendülés tapasztalható. A török időben ért veszteségeket, főleg az elpusztult vagy megritkult falvak lakosságát igyekeztek új telepítésekkel megerősíteni. Nem véletlen tehát, hogy a roma közösségeket birtokaikon szabadon engedték vándorolni, hogy így részükre bizonyos munkát is végezzenek. Az oklevelekből az is kitűnik, hogy a család tagjai igyekeztek az egyes roma közösségek belső életébe is beleszólni, főleg a vajda választásával. A család birtokain élő romák számára a legrégibb ismert oklevelet 1675. szeptember 18-án Galántai Esterházy János, Csesznek örökös ura adta ki.

7 A címzett Vörös Mihály, akit - mint az kiderül az oklevélből - a földesúr vajdává tett, őt és fiait: Györgyöt, Istvánt valamint Rigó Györgyöt gyermekeikkel és utódaikat oltalma alá vette és szabadságot adott nekik, hogy bármely megyében levő birtokán szabadon végezzék a kovács mesterséget és az árucserét. Oklevelében felszólította a többi nemest is, hogy a Vörös Mihály vajdaságához tartozó cigányoknak a szabad utazást és mulatást ne gátolják. Az oklevél tartalmilag a protectionális levelek közé sorolható, azonban tartalmával a vajda kinevezését is rögzíti, és neki és társainak bizonyos szabadságot is ad, tehát kiváltságlevélként is értelmezhetjük. Az oklevél hártyára írtódott és gazdagon díszített. A szöveget három oldalról dús virágdíszítés veszi körül, amely kivitelében is érdekes. Az egész virágdíszítés egy a pecsét alján elhelyezett vázából indul ki és tulipánt, szekfüt, rózsát, liliomot, violát, nárciszt és egyéb virágot ábrázol. Az oklevélben Esterházy János, valamint a vajda és társai neve is arannyal festett, nagy betűkkel van írva. Esterházy Ferenc - ugyancsak Csesznek ura, - adott ki 1697-ben ugyancsak Vörös Mihálynak és fiainak: Mihóknak és Ferencnek, valamint Kovács Mártonnak, Sipos Ferencnek és Horváth Ferencnek tartalmilag az előbb bemutatott oklevéllel csaknem 4 Osztrák-Magyar Monarchia, 1901. 569. 5 Thaly Kálmán: A cseszneki vár cigányai. Történelmi Tár, 1883. (a továbbiakban Thaly, 1883.) 568-578. 6 Galánta. Szerk. Nóvák V. - Végh A. Bratislava, 1987. 23. 7 Thaly, 1883. 570-571.