Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Valuch Tibor: Változás és folytonosság a magyar társadalomban a XX. század második felében
A második metszet a hatvanas évek közepe-vége. Ebben a periódusban tekinthető a legteljesebbnek az államosított társadalom. A magántulajdon szerepe a strukturálódásban elenyésző, ellenben a foglalkozási átrétegződés meghatározó. „Mindenki" állami alkalmazott, és a fogyasztásbővülés formájában megjelenő felemás modernizáció hatásai még csak jelentételen mértékben érvényesülnek. A harmadik lehetséges időpont a nyolcvanas évek eleje. Ez a klasszikus Kádár-korszak társadalmi szerkezete, amelyben egyre jelentősebb mértékben érvényesül a duálissá váló gazdaság társadalomrétegző szerepe, (a nyolcvanas évek utolsó harmadában becslések szerint az éves GDP negyede-harmada keletkezett a rejtett gazdaságban), a jövedelmi különbségek folyamatosan és gyorsuló mértékben növekednek, megkezdődik a (elő)vállalkozói réteg szerveződése, meghatározó mértékűvé válik a rejtett gazdaság szerepe a társadalmi csoportok átrendeződésében. Ez lényegét tekintve a gazdaságra korlátozódó polgárosodás kezdetének és kibontakozásának időszaka. A negyedik lehetséges metszet a kilencvenes évek közepe. Ekkor már tetten érhetők a rendszerváltás strukturális hatásai. A jövedelemtermelésre alkalmas tulajdon birtoklása vagy hiánya fokozatosan meghatározó rétegződési tényezővé vált, lezárult a tulajdon „újraosztása", gyökeresen átalakult a munkaerőpiac. Lényegében egy lassan posztindusztriálissá váló, de továbbra is felemásan polgárosodó társadalomszerkezet kialakulásának a periódusa a kilencvenes évtized, aminek első felében végbementek a meghatározó átrendeződési folyamatok. Összegző megjegyzések E vázlatos áttekintés lezárásaként négy tényezőt szeretnék kiemelni: 1. A kommunista hatalomátvételt követő évtizedekben sohasem jött létre ún. szocialista társadalom. Ez legfeljebb csak a korszak politikusainak és ideológusainak a képzeletében létezett. A társadalmi rétegződés folyamatai a korszak során mindvégig igen sokrétűek, és erősen fragmentait társadalmi csoportok és rétegek kialakulását eredményezték. 2. A kontinuitás szerepe a társadalmi folyamatokban a közvélekedésben uralkodó nézetekkel szemben igen jelentős. A magyar társadalom tagoltságára - a politikai indíttatású átrendeződések ellenére is - a korábbi társadalomszerkezeti formák, mentalitások tartós hatást gyakoroltak. 3. A magánszféra szerepe - akár legális, akár illegális formáit vizsgáljuk - a korábban feltételezettnél sokkal jelentősebb volt a magyar társadalomnak az elmúlt évtizedekben végbement szerkezeti változásaiban. 4. A huszadik század második felének társadalomszerkezeti leírására és értelmezésére széles körben alkalmazható, korszerű történeti struktúra-modell kidolgozásához további szisztematikus alapkutatásokra van szükség.