Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Valuch Tibor: Változás és folytonosság a magyar társadalomban a XX. század második felében

ami véleményem szerint csak részben állja meg a helyét. A változások dinamikáját és radikalizmusát természetesen nem lehet kétségbe vonni, ám a politikai indíttatású társadalmi átrendeződés időben elhúzódott, ami az eredeti ideológiai-politikai célkitűzések maradéktalan megvalósítását is kétségessé tette. Például a nagypolgári, középosztályi csoportok korlátozása már a koalíciós korszakban megkezdődött, társadalmi pozícióvesztésük folyamata az ötvenes években felgyorsult. A társadalmi mobilitással foglalkozó kiterjedt szakirodalom ugyanakkor kimutatta, hogy ezeknek a csoportoknak a marginalizáltsága a hatvanas évek végétől folyamatosan mérséklődött. Tulajdonképpen ezt támasztja alá Gáti Tibor és Horváth Ágota kutatása a háború előtti Pápa középosztályának utótörténetéről. Családi mobilitási ívek elemzése alapján kimutatták, hogy azok a középosztályi családok, amelyek az ötvenes évek elején elveszítették korábbi státuszukat, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva lakóhelyváltás, a középosztályi mentalitás megőrzése, a szimbolikus tőkék váltogatása - elsősorban leszármazottaik révén többnyire sikeres rekonverziót hajtottak végre, és a mai generáció jelentős része már a rendszerváltozás előtti években is magas társadalmi státusszal rendelkezett.' De hasonlóképpen elhúzódott időben a parasztság átalakulása is. A paraszti társadalom esetében a földtulajdon az 1945 és 1960 közötti időszakban továbbra is a rétegződés fontos tényezője maradt. A tulajdonjog elvesztését követően szerepe csökkent, de nem tűnt el teljesen, többek között befolyásolta a termelőszövetkezetek munkaszervezetében betöltött pozíciót vagy a helyi társadalmon belüli presztízst. A háború előtti kispolgáricsoportok átrendeződése tekintetében a legszembeötlőbb változás az önálló kisegzisztenciák - kisiparosok és kiskereskedők - létszámának drasztikus csökkenése. Ám az is megfigyelhető, hogy a korlátozások enyhülésével a kisiparosok létszáma is szinte azonnal növekszik/' A kispolgári életvitel formális feltételei nehezebben áttekinthetőkké váltak, de a szocialista bürokrácia kiteljesedésével az altiszti, hivatalsegédi réteg létszáma is gyarapodott. Lényeges változás volt az ötvenes-hatvanas évek folyamán, hogy a kommunista hatalomátvétel előtt még jelenlévő csoporttudat, csoportidentitás elveszett vagy igen erősen meggyengült, az egyes társadalmi csoportok közötti választóvonalak erősen elmosódottá váltak. A magyar társadalom mobilitási szempontból az 1945-öt követő húsz-huszonöt évben - a Horthy-kor állapotaihoz viszonyítva - nyitottabbá vált. Zárójelben azonban azt is meg kell jegyezni, hogy ez a nyitottság nem volt nagyobb arányú annál, mint amit a korabeli nyugat-európai társadalmakban megfigyeltek. Lényeges különbség azonban, hogy Magyarországon a tömeges társadalmi pozícióváltás lényegében nélkülözte a szerves elemeket és szinte kizárólagosan politikai indíttatású volt. Tehát nem saját akaratukból váltottak az emberek tömegesen foglalkozást, lakóhelyet, társadalmi csoportot, hanem azért, mert a politikai változások lehetetlenné tették korábbi, megszokott életvitelük, munkájuk folytatását. 5 Gáti Tibor - Horváth Ágota: A háború előtti középosztály utótörténete. Szociológiai Szemle, 1992/1. 81-97. 6 Laki Mihály: Kisvállalkozás a szocializmus után. Bp., 1998. Közgazdasági Szemle Alapítvány.