Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

A század második felében azonban már a királyi parancsok is egyre gyakrabban szóltak közvetlenül az alispánoknak és a szolgabíráknak." Az alispánok szolgálatukért javadalmazásban részesültek. Ennek pontos arányait és nagyságát nem tudjuk, de az ismeretes, hogy részesedtek megyésispán részére beszedett bírságokból és adókból, melyeknek valószínűleg egyharmadát kapták a szolgabírákkal együtt. Előfordult, hogy a megyének egyszerre két alispánja is volt. Szabolcsban 1332-ben Nagysemjéni László fiai Péter és Miklós egyszerre látják el az alispáni teendőket. Mindezekből kitűnik, hogy az alispán az ura, a megyésispán képében jelent meg a megyei közgyűlésen. Kinevezésébe a megyei nemesség nem szólhatott bele. Az is szinte általános volt, hogy az alispán nem is a megye nemessége közül került ki.

12 Tehát a megyei törvényszéken elnöklő alispán sem a megye nemességét képviselte. A szabolcsi alispánok Az alispánok nagy része többnyire nem volt az adott vármegye nemességének tagja. Szabolcs megye esetében azt láthatjuk, hogy közel fele-fele arányban kerültek ki az alispánok a szabolcsi és a megyén kívüli nemesség soraiból. Az adatok tanúsága szerint a beazonosított családok között inkább a század első felére jellemző a megyei nemesség többsége az alispáni hivatalban. Birtokaik fekvése alapján biztosan Szabolcs megyei családnak számíthatjuk a Karászi, a Márki, a Kallói, a Zeleméri, a Nagysemjéni, a Péci (Ibrányi), a Ráskai és a Petri Dersi családokat, akiknek egy vagy több tagja viselte az alispáni hivatalt az Anjou-korban. Az alispánok névsorának összeállításában Engel Pál archontológiai munkája volt segítségemre.

11 Az általam kigyűjtött, és nála nem szereplő neveket dőlt betűvel szedve közlöm. A kiemelés Szabolcs megyei nemest jelöl. 11 Az előbbire példa: Kallói Iván mr. szabolcsi ispán a szolgabírókkal együtt 1319-ben és 1321ben nyugtát ad ki bírság befizetéséről (Z. I. 166, 192). Tehát a nemesi megye igazgatásának korai időszakára semmiképpen sem igaz Gábor Gyulának az a megjegyzése, hogy „a főispáni tisztség nem egyéb, mint javadalmazása bizonyos szolgálatoknak és érdemeknek". Gábor, 1906. 72.; - Dőry Ferenc: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Történeti Irodalom. In: Századok, XLII. (1908) 431.; - Még 1355-ből is találunk olyan adatokat, amelyek a főispán tevékeny részvételére utalnak a megye igazgatásában. Ebben az évben szinte felváltva ad ki okleveleket Bátori László (szabolcsi ispán 1352-1361) és helyettese, Vajai János fia László, aki 1353—56-ig volt a vármegye alispánja (Kállay 1151, 1152, 1153, 1156). 12 Részletesebben lásd később. 13 Engel, 1996.1. 183-184.