Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Szakály Sándor: Trianontól Párizsig (Magyarország lehetőségek és kényszerek között, 1920–1947

utasított el különböző német kívánságokat, de a későbbiekben is igyekezett magát távol tartani az európai háborútól, melyhez közel csak 1940. június-júliusában került.

12 A Románia elleni sikeres szovjet fellépést követően Magyarország is igyekezett az „erdélyi kérdés" megoldását napirenden tartani. A magyar-román viszony már-már fegyveres összecsapás lehetőségével fenyegetett, amikor a fegyvertárs országok közötti háború lehetőségét kizárni szándékozó Németország és Olaszország a két fél számára a tárgyalásos megoldást ajánlotta. A magyar és a román fél közötti tárgyalások azonban nem vezettek eredményre és ismét közelségbe került a fegyveres konfliktus lehetősége.

13 Az utolsó pillanatban azonban - román kérésre - Németország és Olaszország vállalta a döntőbírói szerepet. Az 1938. november 2-ai döntés színhelyén, a bécsi Belvedere palotában Ciano olasz és Ribbentrop német külügyminiszter meghozta a döntést 1940. augusztus 30-án. Magyarország visszakapta az ún. Keleti Részeket és Észak-Erdélyt a Székelyfölddel, míg DélErdély továbbra is román fennhatóság alatt maradt. A visszatért területeken a magyarság relatív többséget alkotott, de a románok aránya is közelített az ötven százalékhoz. Magyarország a területi visszacsatolásoknak köszönhetően, valamint a környező országok megszűnte, illetve azok területi, politikai és gazdasági erejének jelentős arányú meggyengülése után úgy érezhette, hogy Közép-Európában meghatározó tényezővé vált, miközben a hitleri Németország lekötelezettje lett. A Szovjetunió elleni háborúra készülődő Németország biztos hátteret kívánt maga mögött tudni, ezért a még „szuverén" államok többségét szerződésekkel igyekezett maga mellé állítani. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ún. Háromhatalmi Egyezményhez történő csatlakozást ajánlotta nekik. így történt ez Jugoszlávia esetében is, amely 1941 márciusában csatlakozott ahhoz, követve ezzel Magyarország, illetve Románia példáját.

14 Az egyezmény aláírását követően azonban Belgrádban katonai puccs megdöntötte az aláíró kormány hatalmát és a Nagy-Britanniával, illetve a Szovjetunióval barátságos viszonyt - mintegy szövetségesi viszonyt - ápolni szándékozó hatalom épült ki. 12 A magyar-román viszony alakulására, a fegyveres előkészületekre vonatkozóan lásd Dombrády Lóránd: Hadsereg és politika Magyarországon 1938-1944. Bp., 1986. (a továbbiakban Dombrády, 1986.) című monográfiájának vonatkozó részeit. 13 A magyar-román tárgyalásokra vonatkozóan lásd a tárgyalások résztvevőjének, Hory András bukaresti magyar követnek az emlékezését; Hory András: Bukaresttől Varsóig. Sajtó alá rend., a bev. tan. írta, magyarázó jegyz. ellátta: Pritz Pál. Bp., 1987. 310-343., az újabb konfliktusra vonatkozóan Dombrády, 1986. vonatkozó részeit. 14 A Háromhatalmi Egyezményt 1940. szeptember 27-én Berlinben kötötte Németország, Olaszország és Japán. Az egyezmény gyakorlatilag a három hatalom érdekszféráit osztotta fel és együttműködést tartalmazott, egyben kölcsönös segítséget helyezett kilátásba a szerződésen kívül álló hatalom támadása esetére. A szerződés szövegét közli Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Bp., 1983. Második átdolgozott és bővített kiadás, (a továbbiakban Halmosy, 1983.) 502-503. Az egyezményhez Magyarország 1940. március 20-án, Románia 1940. november 23-án, Szlovákia 1940. november 24-én, Bulgária 1941. március l-jén, Jugoszlávia 1941. március 25-én csatlakozott.