Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Bene János: Nyíregyháza román megszállása 1919–20-ban

A polgármester és a városi tisztviselőkar megszállás alatti magatartásának elbírálását maga Bencs Kálmán kérte a képviselőtestülettől az 1920. március 19-én tartott ülésen. Levelében - többek között - az alábbiakat írta: „Szabolcsvármegye direktóriuma 1919. év március 24-én állásomból felfüggesztett és én azt újból a jogfolytonosság elvéből kifolyólag a román megszállás bekövetkeztével 1919. április 29-én foglaltam el... Lelkemnek minden ereje, akaratomnak minden törekvése arra irányult, hogy a megszállással járó zaklatásokat és kellemetlenségeket tőlem telhetőleg enyhítsem, ezektől a lehetőségekhez képest városom polgárságát megóvjam. Ezen célom elérésében igyekeztem minden oly eszközt megragadni és felhasználni, mely a tisztességgel, becsülettel, hazám és városom iránti szeretettel nem állott ellentétben. Hogy ezen törekvésem mennyiben sikerült, azt bírálja el a tek. képviselőtestület. Tudatában vagyok azonban annak, hogy a megszállás csaknem 10 hónapja alatt egy idegen fegyveres hatalom akaratát és rendeletét kellett kényszerűségből végrehajtanom, amelyek a lakosság anyagi kárára voltak, és éppen ezért ennek következményeit levonva kérem a tek. Képviselőtestületet, hogy a román megszállás alatt tanúsított magatartásom, de egyidejűleg tisztviselőtársaim hivatalos működésének megvizsgálására is egy bizottságot kiküldeni méltóztassék." A képviselőtestület ennek elbírálására dr. Meskó László elnöklete alatt dr. Murányi Lászlót, Barzó Pált, Kovács András jánosbokori és dr. Kovách Elek képviselőtestületi tagokat bízta meg. E bizottság számára a házipénztár elkészítette a megszállás alatti kiadások teljes jegyzékét, ami 271 tételszám alatt 269.828 koronáról szólt. Mindezt alaposan átvizsgálva a bizottság az 1920. augusztus 13-án kelt jelentésében mind a testületi tagok, mind pedig a polgármester minden eljárását, kifizetését teljesen jogszerűnek ítélte, hozzátéve, hogy ezek a kifizetések - még a vesztegetési, és a román tisztek mulattatására költöttek is - csak azt az egy célt szolgálták, hogy ezen személyek jóindulatát megnyerjék a városra nehezedő kíméletlen rekvirálási terheket csökkentsék.

36 Korábban már említettük, hogy a megyére kivetett megszállási költségekből Nyíregyháza 489.000 korona befizetéséről kapott értesítést Mikecz István alispántól. Ezt az összeget a város a vagyon alapján a helybéli lakosságra, üzemekre vetette ki. A tekintélyes, 210 nevet, üzletet tartalmazó listán 1000-től 30.000 koronáig terjed a fizetendő összeg.

37 Természetes dolog, hogy senki sem akart fizetni! Nem elég a világháború, két forradalom, a román megszállás minden kálváriája, a rekvirálások, még a megszállás költségeit is a lakosságnak kell állnia! Hatalmas mennyiségű fellebbező irat, kérelem érkezett a polgármesteri hivatalhoz, a legkülönfélébb indokokat felhozva. A legtöbbször visszatérő panasz, hogy a románok már elvittek mindent, a gazdaságot, a műhelyt, a boltot tönkretették, nincs miből fizetni, sőt a lakosság a várostól várna segítséget, támaszt, semmint még újabb fizetési meghagyást. Sokan perre mentek, jogi úton próbálták megtámadni a képviselőtestület döntését, ám a város most nagyon határozottan viselkedett. Egyezkedésekkel, végrehajtások kilátásba helyezésével, részletfizetések engedélyezésével végül is 1922-re átutalta a vármegye számlájára a megszállási költségeket, bár a SZSZBML, V. B. 186. II. 1920/55. Uo. V. B. 186. III. 1919/2390.