Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)
iparosság, legújabb időkben pedig az értelmiségi osztály van túlnyomó számban. " - írta Dienes István 1931-ben. 17 A kortárs is érzékelte tehát a városi parlamenttel kapcsolatban azt a folyamatot, melynek során a gazdák fokozatosan visszaszorultak a város vezetésében, így a választott képviseletben is. Nyilvánvaló, hogy a tirpák gazdatársadalom mozgósításában még századunkban is nagy szerepet játszott a régi „parasztkommunitás" összetartozás-tudata. Ennek lassú halványodását jelzi azonban, hogy szükségét érezték a formális szerveződésnek, gazdakör majd gazdaszövetség alapításának is. 18 A szervezettség fontosságára leginkább az 1908-as különösen gyenge eredményük hívhatta fel a figyelmüket; miként a korabeli kommentár rávilágított: „a gazdákat ért súlyos vereség legfőképpen az ő szervezetlenségüknek, egymás iránti bizalmatlanságuknak, s áldozatkézségük hiányának eredménye ". 19 Habár további visszaszorulásuk nem következett be, a korábbi - 35^10 %-ot meghaladó - eredményüket 1911 után csak 1939-ben tudták megismételni (35,7 %), egyébként 1914 és 1936 között a választott képviselők mintegy ötöde került ki közülük. Választási esélyeiket a két világháború között - amellett, hogy a választásra jogosultak kiszélesedett körében a gazdák részaránya kisebb lett - az is ronthatta, hogy jelentős csoportjaik az ellenzéki kisgazdapárt mögött sorakoztak fel: szembekerülve a „hivatalos" vezetéssel szinte lehetetlenné vált számukra a bejutás. Mindazonáltal elmondható, hogy a választott képviselők között meghatározó volt a jelenlétük, ami azt jelzi, hogy a városalapítók utódai, a városhoz legszorosabban kapcsolódó rétegként, nagy fontosságot tulajdonítottak annak, hogy küldötteik viszonylag nagy számban ott legyenek a város parlamentjében. Ezt akkor is fontos kihangsúlyozni, hogy ha a közgyűléseken a súlyuk - feltételezhetően - nem volt nagy. 20 ) Általában a legtekintélyesebb, legszorgalmasabb, legtöbb földdel bírókat választották meg, akik többnyire a gazda-érdekvédelmi szervezetekben - és sokszor az evangélikus egyházban is - vezető tisztségeket töltöttek be, és szinte kivétel nélkül tanyabírók is voltak. Kiemelhetjük Paulusz Mártont, aki 1929-ben bekövetkezett haláláig 40 éven át ült a városi képviselőtestületben, emellett megyebizottsági tag is volt. Nemcsak a nyíregyházi gazdatársadalom egyik legtekintélyesebb vezetője, hanem a város társadalmi és politikai életének is tevékeny résztvevője volt. (1920-ban - a hivatalos jelölttel szemben - indult a nemzetgyűlési választáson is.) Személyének súlyát jelezte, hogy 1924-ben a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara alelnöke lett, a következő évben pedig magyar királyi gazdasági főtanácsosi címet kapott. Nagy tekintélynek örvendett Paulusz 17 Dienes István: Nyíregyháza népe. In: Hűnek, 1931. 113. Mivel a virilis tagok között az iparosok csak az 1940-es évek elejétől szerepeltek nagyobb számban, így Dienes megállapítását csak a választott képviseletre vonatkoztathatjuk. 18 A Nyírvidék 1900. január 28-án számolt be a gazdakör megalakulásáról, melynek ideiglenes elnöke ifj. Lovas Kovács András lett. (4. old.) 19 Nyírvidék, 1908. december 24. 3. 20 „ Szavuk - még ha egyikük-másikuk fel is került a virilisek listájára, vagy városi képviselővé választották - nemigen volt. Meg sem jelentek a közgyűléseken. A hajdani parasztpolgárok utódai tanyákra húzódtak, bezárkóztak." (Takács Péter: A polgárosodás útján 1848-1918. In: Nyíregyháza története. [Szerk.] Cservenyák László és Mező András. Nyíregyháza, 1987. /a továbbiakban Takács, 19877 137.)
