Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Helytörténet - Nagy Ferenc: A rétközi Ibrány neve a forrásokban
de a XIX. században már csak Telekpuszta néven emlegetik. Egy 1764-es térkép 5 arról tájékoztat, hogy a település központjában egy templomnak a romjai láthatók. Az egyházi birtok és a birtokhoz kapcsolható helynevek erősítik azt a feltevést, hogy az 1235-ben említett Ibrahim nevű főesperest, mint a község névadóját, számításba lehet és kell vennünk. Feltevésünket erősítheti az a püspöki pecsétnyomó, amelyet a XIX. század közepén Patkó András református lelkész ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak. Szántás közben a Pogány-sziget nevű határrészen találták. Felirata szerint (+Sigillum Antimi Episcopi) a pécsi püspöké volt, akiről egy 1158-ból, II. Géza király idejéből kelt oklevél emlékezik meg/' Talán egy püspöki látogatás alkalmával veszett el. Talán a tatárok hurcolták ide, miután 1242-ben Pécs városát is feldúlták, és a pécsi káptalan birtokigazoló okleveleit elégették. Kiss Lajos, a Rétköz jeles kutatója egy érdekes mondát jegyzett fel, romantikus magyarázatát adva a püspöki pecsétnyomó kalandos történetének. A tatárok az ibrányi lakosok után kutatva eljutottak erre a szigetre is, melyet a Tisza alacsony vízállása idején egy keskeny földsáncon lehetett megközelíteni. Egy hirtelen jött áradás azonban a szigeten marasztalta a pogányokat, akikre az ibrányiak rágyújtották a nádast. A tatárok mind elpusztultak, és a szigetet azóta Pogány-szigetnek nevezik. 7 Csúr falu neve bolgár-török eredetű, méltóságnevet jelöl, de így neveztek egy besenyő törzset is, sőt a honfoglalás után az egyik kalandozó magyar vezér neve is Csúr (Sur) volt. 1221-ben ismét szerepel a falu neve egy oklevélben, amikor is az idevaló Cuta falubelijét, Finturt lopással vádolja." A település 1435-ben került Ibrányi András és Ibrányi Gergely birtokába a Szard nevű halastóval együtt. 9 Fokozatosan kezdte elveszíteni önállóságát, majd beleolvadt a központi településbe, Ibrányba. A XIV. század első felében hasonló sorsra jutnak az ibrányi határban lévő egykori települések is: Nimir (Nemei), Esztár, Ub, Szacs. Az első okieves forrás, melyben Ibrány, mint településnév szerepel IV. László király 1280-ban kelt adomány levele.'" Ebben a hűtlenségbe esett Sebestyéntől, Albert fiától elveszi „Ibránföldjét" és Severidus ispánnak, Marcellus fiának adományozza szolgálataiért és leginkább azért, mert Ivánka, Severidus testvére életét áldozta a király oldalán a csehek elleni harcban. Érdekes, hogy ugyanezen a napon (1280. szeptember 11. Szalánkemén) IV. László még egy oklevelet íratott, melyben szintén szerepel Ibrány mint településnév. A második oklevélben Severidus kárpótlást kap, mert testvére, Miklós fosztogatását és rablását az ő birtokainak dúlásával bosszulják meg a károsultak. így a király „Ibránföldjéből" Miklós részét is Severidusnak adja kárpótlásul. A két adomány levélben szereplő „Ibrán földjét" kézenfekvő lenne azonosítani a Szabolcs megyei Ibránnyal. Látszólag erre ösztönöznek az adománylevelekben előforduló egyéb helységnevek is. Igazán viszont csak akkor nyugodhatnánk meg, ha ismernénk az eredeti adományleveleket (csak másolatban maradtak ránk), és jobban ismernénk az egykori Valkó vármegye településeit, birtokosait is. Mint ahogy már említettük, a XIII. században ugyanis ebben 5 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, IV. A. 1. Szabolcs megye nemesi közgyűlésének iratai. Fasc. 65. No. 465. 1764. 6 Archeológiai Közlemények, 1861. 2. sz. 309. 7 Kiss Lajos: Régi Rétköz. Bp., 1961. 136. 8 Mező András - Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza, 1972. 54. 9 Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé. X/7. Buda, 1830. 739. bej. 10 Uo. V/3. 32-33. bej.
