Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Fortsmann, Wilfried: Adolf Glassbrenner (1810–1876) — „a szabadság dévaj bolondja”

Buffey úrral egy harmadik típussal gazdagszik a szatirikus jellemű szereplőgárda, amely Glassbrenner kritikai érzékét megjeleníti. Ingrid Heinrich-Jost szerint Buffey a „liberálisan gondolkodó Michel" vonásait hordozza, egy korlátolt filiszterét, akit azonban a „józan parasztesze" időnként arra visz rá, hogy a Vormärz viszonyait időnként egészen forradalminak ható kijelentésekkel kritizálja. Glassbrenner maga így ír: „Hogy a nyugdíjas Buffey az idők folyamán változik, hogy minden egyes újabb év alakításának az élére kellett álljon, sőt jelenleg kész a legtöbb német polgárhoz hasonlóan tisztességből a mérsékelt haladásért küzdeni, magától értetődik. Egy bizonyos jóindulatú, boldog korlátoltság ezenközben mindig sajátja marad, és még ma is joggal kaphatja meg a képzett alattvaló minősítést, bármilyen hevesen és elővigyázatlanul is nyilatkozik meg időnként némely, általa félreismert legfensőbb és tiszteletreméltó kormány- és egyházi intézkedéssel szemben. 0 már csak a mérsékelt liberálisokhoz tartozik." Glassbrenner további, nagyon impresszív találmánya nem a kintornás, hanem a sztereoszkópos ember, aki általában nagyvásárokon lép fel, egy nagy fadobozt visz magával, amelyben a látogatók két kukucskálón keresztül képeket szemlélhetnek meg, miközben egy lencse és egy tükör közbeiktatásával a bemutatott rézkarcoknak térbeli perspektívát és plasztikusságot lehetett kölcsönözni. Piaci kikiáltóként jelenti be szenzációit, látszólag a politika nem érinti meg, időnként utal azonban a kor folyamataira, és eközben a forradalmat megelőző kritika egyik szószólójává válik. 1835-ben Glassbrenner egyik kiadója támogatásával bécsi utazást tesz, hogy ott készítsen el egy további városportrét. Jóllehet nem keletkezett a berlinihez hasonlatos sorozat, de megjelent két kötet „Bilder und Träume aus Wien" (Bécsi képek és álmok) címmel, amelyek időnként meseszerűen elidegenítve kesernyését, politikusát tartalmaztak. „ Éjszaka volt, sötét éjszaka, szörnyű nagy bölcsőt láttam, körös-körül hegyekkel övezve, abban egy egészséges, erős nép feküdt. Es az egyik hegyen ült a magas hivatalnok, ringatta a bölcsőt és egy himnuszt énekelt, hogy a nép aludjon. És ha ott fenn egy csillag előbukkant, fölment oda és kioltotta. De a távolból felhők érkeztek, felhők rózsaszín álmokkal megrakottan, a belsejükben édes dalok csendültek fel a szabadságról és a világszeretetről; és úgy tűnt, mintha a gyermekek figyelnének, mocorogtak és mosolyogtak; és a dalok egyre édesebben és gyönyörteljesebben szóltak, amíg csak a gyermekek fel nem ébredtek és a kezüket ki nem nyújtották a rózsaszínű álmok után. Ekkor a magas hivatalnok dühös lett és valamennyiüket belekötözte a bölcsőbe, és sok férfit hívott oda, akiknek sötét, szörnyűséges arcuk volt és hosszú, fekete ruhát viseltek. És a gyermekek egyre jobban féltek a lidérces alakoktól, szorosabban bezárták a szemüket, újra elaludtak és édes, gyönyörűséges dalokról álmodtak. És amikor a férfiak látták, hogy a nép alszik, gúnyosan nevettek rajta, kicsúfolták, és a magas hivatalnok ismét ringatta a bölcsőt." Glassbrenner az 1840-es években határozottabb irodalmi és politikai arculatot tudott kialakítani. A korszak és annak cenzúrájának folyamatos nyomása alatt, csaknem hozzászokva a folytatás bizonytalanságához, folytatja a „Berlin, wie es ist und— trinkt" sorozatát, de egy egész sor újabb irodalmi vállalkozásba kezd. A „Don Quijote "-hoz és a berlini sorozathoz hasonlóan megjelent a korábban is már alkalmazott — programot adó — A. Brennglas (gyújtólencse) álneve alatt a „Komischer Volkskalender" (Humoros Népnaptár); de megjelentek verseskötetek, színházi kritikák is és újabb társadalomkritikai írások, mint „Az új Reineke Fuchs" verses eposz, amelyben szembefordul a jezsuita befolyással, aztán a kezdődő gépesítés következményeinek elemzése, amely folyamat az 1844-es ipari kiállításon egyértelműen megmutatkozott. Az egyre jobban felismerhető szociális nyomor, széles rétegek pauperizálódása nem hagyta érintetlenül őt, aki kezdetben a „ kis " igazságtalanságokat és a „ nagy " alkotmányt vette