Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Előadások 1848–1949-ről - Takács Péter: „... az én csekélységem is befolyást gyakorolt...” (Krasznay Péter visszaemlékezései 1848–1849-re)
zászlóalj zászlaját pedig harmadik rendű vitézi érdemjellel ékesítette fel. Mindez történt a 25., az 52. és az 56. zászlóalj jelenlétében. A kitüntetést méltányló ujjongás közepette érkezett meg a 3. és 9. zászlóalj 10 tagú küldöttsége, hogy Kiss Ferenc főhadnagy vezetésével köszöntsék és testvérükül fogadják a 48. zászlóaljat. De adjuk át a szót Krasznay Péternek: „Eljöttek tehát — külável a két zászlóaly nevében •— szívükre ölelni ezen ifjabb testvérüket és szerencsét kívánni nekiek továbfbjra is ezen a honfiúi erényük és vitézségük haza és szabadság szeretettel párosult gyakorlatában és elhozták zászlóikat, hogy azt meghajtva a páratlan hős vezérük tiszteletére, és összeérintsék az új testvér, a 48-ik zászlóalj zászlójával... A 48-ikzászlóaly részéről Böszörményi százados mondott köszönetet a rendkívüli megtiszteltetésért, ígérve a zászlóaly nevében, hogy minden alkalommal igyekezni fognak ezen nem várt és még talán nem érdemelt szokatlanul nagy megtiszteltetést további harci vitézség és haza szeretettel tényleg megérdemelni. Ezek végeztével a három zászlót összetámasztva, az azok körül csoportosult fiatalság zeneszó mellett táncolt és mulatott az Isten szabad ege alatt hajnali felkelő dobolásig... " u A 48. honvéd zászlóalj — a visszaemlékezések tanúsága szerint — megalakulásától odafigyelésre késztette Krasznay Pétert. Ebben a zászlóalj hősiessége mellett elsődleges szerepet játszott az a tény, hogy a joghallgatói, honoráciori létére feltűnően büszke ifjú e zászlóaljban nyert tiszti rangot, másrészt az, hogy e zászlóaljban emelkedett századosi rangra bátyja, Gábor, s nem utolsósorban az a tény, hogy a szabadságharc múltával is szoros kapcsolatban maradt Rakovszky Sámuellel, a zászlóalj igen kedvelt és népszerű őrnagyával, majd alezredesével. A vonzalmat fokozta, hogy a zászlóalj szabolcsi illetékességű volt, földijei soroztattak bele, s szinte az egész tiszti állománya hasonló társadalmi rangú ismerősei közül, a szabolcsi nemesi ifjakból került ki. Bizonyára olyan apróbb motívumok is emelték az emlékezés fényét, hogy gróf Dégenfeldnének Krasznay Péterrel küldette vissza a Komáromból megmentett zászlót Rakovszky Baktalórántházára. Az elragadtatott azonosulást természetesen növelte hősünkben az a tény is, hogy az alakulat a legvitézebb zászlóaljak között írta be nevét az 1848-1849-es szabadságharcba. Tény, hogy Krasznay Péter még a 10. zászlóaljnál szolgált a Délvidéken, amikor már hoszszasan értekezett a szeretett szabolcsi zászlóalj megalakulásáról, amelynek első őrnagya Patay István volt, aki Szabolcs megye reformkori tisztikarában is fontos szerepet játszott. Nemcsak a zászlóalj megalakulását idézi fel aprólékos részletességgel, nemcsak a tisztikarát sorolja fel — nem feledkezve meg egyetlen rangot viselőről sem —, hanem aprólékos részletességgel írja le egyenruhájukat is. A „ legénységet és altiszteket — emlékezett Krasznay Péter — az ügy sürgős voltánál fogva a megye területén dívott paraszt ruhákkal ellátván, fövegül az úgynevezett Thuri süveget alkalmazták, mely egy közönséges magyar mintájú föveg volt, melynek karimája közvetlenül a kobakjához simulva nyúlt fel a tetejéig, melynek elejére egy nemzeti színű kokárdára fűzött fehér lemezből készült Magyar ország címere jött. Ezt azután szintén közönséges paraszt csizma egészítette ki. Annyi bizonyos, hogy nem volt a forradalmi magyar hadseregben több ilyen különleges öltözetű csapat, de mint utóbb bebizonyult, hősiesebb sem sok volt annál. Majd el is felejtettem még megjegyezni, hogy e seregnek fekete köpenyege és rojtos magyar nyakravalója volt. A tisztek a nemzetőrségi kék atillát s szürke nadrágot, előbbit ezüst sinórral viselték, mit maguk költségén állítottak elő. " 2S Ilyet csináltatott magának Krasznay Péter is egy lelkes pesti szabóval, amikor Buda bevétele után Rakovszky meghívta hadnagynak a zászlóaljhoz. 26 Uo. 114. Uo. 65. Uo. 101.
