Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)
A levéltár rendezésén kívül még egy XVIII. század végi megyeleírást is Schembergernek köszönhetünk. Ez az Addenda (Pótlás) címet viselő, 59 lapból álló folio alakú kézirat. 158 Ezt a terjedelmes megyeleírást Bél Mátyás valamikor a XVIII. század első harmadában összeállított megyeismertetés kiegészítéséhez a megye felkérésére készítette el. 159 A Bél Mátyás által készített megyeleírás 1736-ban már készen volt, sőt kéziratban a megye is megkapta a helytartótanács felszólításával, hogy esetleges észrevételeit közölje. De az ügynek egy félévszázadig nem lett folytatása. Azonban 1781. december 8-án a helytartótanács körrendeletben szólította fel a megyét, hogy öt felsorolt fejezetbe foglalva egészítse ki Bél leírását „hogy a külföldiek ne hánytorgassák, még mindig nincs a magyarokról teljes és tudományos földrajzi leírás. " 16 ° Ismételt sürgetésre a megye elébb két-, utóbb háromtagú bizottságra bízta a helyesbítés és kiegészítés elkészítését, de végül Schemberger Ferenc végezte el a munkát, amellyel 1784-ben el is készült. Ettől kezdve nincs semmi utalás arra, hogy mi történt a kézirattal, csak az bizonyos, hogy nyomtatásban sohasem jelent meg. A helytartótanács sem sürgette többé a felterjesztését. A Schemberger által tett kiegészítések azért különösen értékesek, mert bőségesen tárgyalják a félévszázad alatt a megye népeinek etnikai és vallási összetételében, a gazdasági életben végbement változásokat. Különösen értékesek azok a megjegyzései, amelyek a megyei igazgatásra vonatkoznak, mind politikai, mind szervezeti tekintetben. Bőven foglalkozik a XVII. század utolsó harmadában, főleg 1680 után végbement változásokkal, a főispánok személyén keresztül érvényesülő központi hatalom megerősödésével. Igen részletes képet ad —jóval túl a Bél Mátyás által vázoltakon — a megyei igazgatás szervezetének alakulásáról, ami nem csoda, hiszen a nagy munkával készült lajstromokhoz írott regeszták cédulái a kezében voltak. Ismerteti a levéltár XVIII. századi alakulását, regestratorrá való megválasztását. A megye történetének vázolása során számos nemes család leszármazását is közli. Foglalkozik a megye területi változásaival. Tőle tudjuk, hogy sok Bihar megyéhez tartozó helység — köztük pl. Debrecen — eredetileg Szabolcs megyéhez tartozott, de idő jártával elcsatolták tőle. Ezek közé tartoznak a hajdúvárosok is. A Bél Mátyás által felsorolt faluk történetéhez is kiegészítéseket és helyesbítéseket fűzött. A kéziratnak az országos úthálózatot és a postaállomásokat feltüntető — de Bél Mátyástól származó —jegyzékét az S.Sze.D. betűjelű szerző által 1724-ben összeállított alispáni névsor zárja. Néhány, XIV-XV. századi alispán neve van benne. * * * A Schemberger Ferenc által lajstromozott iratok mennyisége a mai rendezési mód szerint mintegy 70 iratfolyóméter. Az 1768 utáni, további rendezésre váró iratmennyiség (jegyzőkönyvek és akták) körülbelül 30 iratfolyóméternyi volt. Erre már — bár tervezetet készített hozzá — nem kapta meg a megbízást. Teleki Sámuel főispán ismételt sürgetésére és fenyegetésére a korban szokatlan tiszteletteljes, de önérzetes válasza alighanem egyik oka volt a megbízás megvonásának. XIV. 7. Bél Mátyás kézirata Schemberger Ferenc kiegészítésével, Szabolcs megye leírása. 1724-1738., 1784-1789. A Bél Mátyás által készített megyeleírás és a Schemberger-féle kiegészítés fordításban közölve Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, I—II. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1979. 7-25. IV. A. l.Fasc. 13. No. 1782.
