Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

munkára nem lehet. Ezért célszerűnek látnák, ha Schemberger Ferenc kapna megbízást a munkákra. Évenkénti megegyezés szerinti díjazás vagy 2 forint napidíj mellett.

151 Egy félévig nem történt semmi, majd 1787. május 4-én a közgyűlés felszólította Schembergert, készítsen számvetést, hogy a 19 évi bírósági rendezetlen iratoknak az új rendszer szerinti lajstromozására mennyi idő és hány személy lenne szükséges. Schemberger tervezete a bíróságiaktól elkülönített acta politica, urbarialia, productionalia és criminalia (igazgatási, úrbéri, nemességigazolási és büntető) ügyek rendezésére vonatkozóan három változat esetére szólt. Eszerint egy elsőrendű képességű személy, egy írnok segítségével egy-egy év iratát 19 hónap alatt befejezheti, segítség nélkül 28 hónap kell hozzá. Egy gyengébb képességű rendezőnek, a rendbeszedéshez, jelzeteléshez, regesztázáshoz 38, az elenchus tisztázásával együtt 47-60 hónap is szükséges lehet. Három rendező, egy negyedik, első osztályú személy felügyelete mellett pedig öt vagy hat hónap alatt is elvégezheti a munkát.

152 Aztán egy évi hallgatás következett, 1788. május 6-án már az általa rendezett acta judiciaria tíz kötetnyi elenchusának másolatát is átadta.

153 Az biztos, hogy az általa adott tervezetre nem kapott választ, az 1768 utáni iratok lajstromozására nem kapta meg a megbízást. Ezt onnan tudjuk, hogy 1791-ben Hriankay János — aki akkor már a vármegye első megválasztott levéltárosa volt—, részletes jelentést készített a levéltár állapotáról. Ebben világosan megírta, hogy az összes politikai, törvényszéki, nemességi és büntető iratokat 1335-1767 között Schemberger Ferenc lajstromozta. Az 1768-1786 közti iratokat „magam rendeztem, hasonlóképpen mutatót készítettem a lajstromozott iratokhoz". 0 volt az iktató és irattáros 1787—1789 között is, amikor II. József rendeletére az igazgatás nyelve német lett.

154 Schemberger további sorsáról még annyit tudtunk megállapítani, hogy 1788 második felétől már Nagykárolyban élt, Szatmár megye ott lévő levéltára rendezésével foglalkozott. Egy híradás szerint 1801-ben már halott volt.

155 VIII. Az eddig vázoltak alapján aligha vitás, hogy Szabolcs megye levéltára Schemberger Ferenc minden területre kiterjedő munkája révén jött létre. Az igaz, hogy az ő rendezése a levéltárban már meglévő, 1335-1767. évi iratokra terjedt ki, de 1790 után az utódai sem az 1768. évi 151 IV. A. 1. Fasc. 26. No. 33. 1786. 152 IV. A. 1. Fasc. 20. No. 16. 1787. 153 IV. A. 1. Fasc. 24. No. 20., 31. 1788. 154 XXXIV. 1. 1791. máj. 27. Ebből a jelentésből tudjuk azt is, hogy 1790. február 8-án szűnt meg a német nyelv használata, de az iratok kezelése az első közgyűlésig a régi maradt. Ezek az iratok ma már nem találhatók meg a levéltárban, csak a judicium subalternum (lényegében megyei bíróság) iratai. Ezek megtartásához a megye nemesi közönségének régtől hangoztatott érdeke fűződött. Ugyanezen időbeni iratok sorsára Hriankay János két feljegyezése. 1790. nov. 12. Prot. 24. fol. 364/a. és 412/a. A szóban forgó jegyzőkönyvek és akták a jelenlegi rendezés szerint XXIV-XXVII. eredeti jelzettel 24-29. raktári számkeretben, illetve 331-448. raktári számú dobozokban vannak. 155 Szatmár megye közgyűlési jegyzőkönyvei egy része 1944 után Zajtában maradt, most a levéltár IV. A. 501. fondja (1-49. raktári szám). Az 1724-1781. évek iratai elenchusa és indexe is itt van (1267-1269. raktári szám), és bizonyosan tőle való. Az csak gyanítható, hogy a 271. raktári számú betűsoros index is tőle való, de nem az ő keze írása. Szatmár megye iratai jelenleg Kolozsváron vannak az állami levéltárban (Archívele Statului de Cluj), de kétszeri ottjártam alkalmából csak annyit tudhattam meg, hogy 1786-ban már foglalkozott a levéltár rendezésével.