Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

munkáját ő csak felülvizsgálja, „ mert hogy én rendezzem ezeket a levéltárakat, az sok időt igényel" — írta. A saját sorsával elégedett, a jelent biztosnak látja, de a jövője bizonytalan, azért kéri gróf Teleki Sámuelt, tájékoztassa Ung és Szatmár megyék főispánjait, csak úgy tudja a levéltáraik rendezését vállalni, ha az általa kiválasztott személyek az ő folytonos ellenőrzése mellett végzik a munkát. Név szerint két személyt ajánlott a kerületi főispán figyelmébe. Egyik Pálfy Salamon, néhány évig Leleszen volt írnok, most a Kállay család levéltárának regestratora, másik Szűcs János, aki 1791-1805 között a vármegye levéltárosa lett.

136 A korszakban eléggé egyedülállóan önérzetes, bár barokkos tiszteletadással megfogalmazottjavaslatot Teleki Sámuel főispán kevésre értékelte. Nemhogy foglalkozott volna vele, még inkább sürgette a Szabolcs megyei levéltár rendezését. Sőt még talán ebben az évben — de a következőben már biztosan — meghatározott időközökben a végzett munkáról rendszeres jelentést kívánt. Erre lehet következtetni abból, hogy 1786. szeptember l-jén húsz napi (augusztus 11-31.) munkáról részletesen be kellett számolni. A napló szerint ez idő alatt az 1757-1758. évi akták és jegyzőkönyvek regesztázását végezte. A 20 nap alatt egy ünnepnap és három vasárnap volt. Az ünnepnapon nem dolgozott, de a vasárnapokon igen. Ez alatt elolvasott közel 1500 foliót és készített 712 regesztát. Augusztus 26-án bejegyezte, hogy készen van az 1757. évi iratokkal, azokat lajstrom szerint az előre elkészített szekrényekbe berakta.

137 A főispán a megye főnökségétől kért véleményt a munka előrehaladásáról, és az azt jelentette, hogy a megadott határnapig, november l-ig lehetetlennek tűnik a rendezés befejezése. Még hét év anyaga rendezetlen. Ezért a főispán október 6-án rendeletet adott ki, hogy Schemberger a saját költségén vegyen fel annyi embert, amennyi a befejezéshez elegendőnek látszik.

138 A megyei közgyűlés október 11-én tárgyalta a főispán leiratát, amelyre Schemberger e korban nem ismert, tiszteletteljes, de önérzetes hangú választ adott. A főispán parancsát, hogy a megye az ő költségére tüstént vegyen fel annyi személyt, hogy a munka a rendelt határnapra készen legyen „ kötelezően tudomásul véve megértettem, azzal ellenkezni nem tudok, nem is akarok." De a maga igazolására négy pontban összefoglalja, milyen feltételek között, eddig mit végzett. I. Szerződése nem volt a levéltár rendezésére, és nem volt meghatározva sem az, hogy mely évvel végződően, mennyi idő alatt köteles a rendezést elvégezni. Ha ez ki lett volna kötve, „ nem is vállaltam volna, de azért a közjó iránti buzgalommal dolgoztam, teljesen annak szentelve magamat. " II. A tizenkilenc év alatt elvégzett munkához képest a kevés haszon miatt nem hibáztatja magát, de nem is panaszkodik. III. Még hat év aktái rendezetlenek, de „ igyekszem bevégezni, az időpontot, mikorra lesz kész, nem tudom megmondani, nem vagyok a jövő tudója. " A negyedik pont eredeti fogalmazását áthúzta, de az új fogalmazás sem kevésbé önérzetes. Nem lenne igazságos a hátralévő munkát az ő költségére elvégeztetni. így is a korábban tett költségeket az általa végzett munkával összehasonlítva alig egyharmadát kapta eddig. „ Tiszta 136 Uo. 1785. aug. 8. „B" jelű irat. LK, 1974. 39. 137 Uo. 1786. szept. 1. „Relatio de regestrationisprogressu" 138 Uo. 3657., 3660. sz.