Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

deperdita (regulamentum szerint fizetett és valóságos ár közti különbség) számadások és a gazdasági (marhavész, sertésvész, pestis) iratok. Az iratok másik fő csoportját a bírósági ügyek aktái alkotják a felperesek és alperesek feltüntetésével. A harmadik főcsoportot a számadásokból alakítják ki. „Semmi sincsen nagyobb rendetlenségben, mint az adószedői számadások. " Ezeket adószedők szerint rendezve regesztázzák. Ezen csoporton belül a hadiadó-számadásokat külön szekrényekbe kell rakni. A rendezett, szekrényekbe rakott aktákról ábécérendben elenchusok készülnek, ezek mutatják, hogy melyik capsában, milyen szám alatt található az irat. Végül a családokat illető iratokat családnevek ábécérendben, idő és tartalom feltüntetésével lajstromozzák.

107 Három év alatt azonban nemigen haladhatott sokat előre a rendezés, mert 1751 elején is azt írják, hogy a jegyzőkönyvek még mindig rendetlen állapotban vannak, nagyrészt az országgyűlési munkálatok előkészítése miatt. Főleg a jegyzőkönyvek ábécérendben való mutatózása sürgős, ezért a jegyző számára az eddig végzett munkáért 800 forintot, két mázsa húst, két hordó bort és tűzifát adnak. Néhány héttel később utasítják a jegyzőt és a perceptort, hogy ha a hadiszámadások megtárgyalása végett Debrecenbe mennek, egy jó hírű könyvkötővel tárgyaljanak, jönne át Kallóba, hogy a szétszóródott jegyzőkönyveket jobb állapotba hozásuk után beköthesse.

108 Ezután másfél évtizedig a rendezésről nem esik szó. Csákányi Tamás jegyző 1755-ben meghalt, a rendezés körül végzett munkáért özvegyének 50 forintot fizetnek.

109 Az ide vonatkozó kevés intézkedésből ítélve, amennyiben a tisztségüket letevők a náluk levő iratokat leadták, a rendezők legfeljebb azok jegyzékbe foglalását végezték el. De az iratok levéltárba adása sem ment baj nélkül, és a beadottak nyilvántartása sem lehetett valami pontos. 1756. május 25-én Ormós Miklós jegyző meghalt. A szállásán lévő iratokat a szolgabíró átvette, „összegyűjtötte, részben ládácskákba, részint csomókba kötve" pecsét alatt bevitte a levéltárba, ott azok lajstromozására és rendbeszedésére az egyik táblabírót bízta meg.

110 A tényleges rendezésre csak az 1766. június 17-én Nagykállóban tartott közgyűlésen hozott határozat nyomán került sor. A közgyűlés kötelezte a jegyzőt a határozat szerint „a levéltári akták lajstromozására (regestratio). A szabályt és módozatot dolgozza ki, és a következő congregatióra terjessze be. A lajstromozást végző díjazására 3000 forintot rendel a közgyűlés. ""' A vármegye az év folyamán még nyolc alkalommal tartott közgyűlést, de azokon a levéltár ügyét nem tárgyalták."

2 Annak semmi nyomát nem találtuk sem a jegyzőkönyvekben sem az iratokban, hogy akár az 1747. évi tervezet szerint, akár később az akták és jegyzőkönyvek rendezése körül lényegi változás történt volna. Az iratokon és jegyzőkönyvekben semmiféle jelzet nem utal arra, hogy az első tervezetben javasolt tematikus rendezést végrehajtották. Az sem bizonyos, hogy a szekrényeket elkészítették. Talán csak a kisvárdai várban az iratok őrzésére szolgáló helyiségek megfelelő biztosítását végezték el. 107 IV. A. 1. Prot. 21. fol. 7-8. 1748. 108 IV A. 1. Prot. 21. fol. 148., 195. 1751. 109 IV. A. 1. Prot. 21. fol. 379. 1755. 11(1 1759-ben az iratok őrzésével és rendezésével megbízott Erős Gábor szolgabíró felhívta Jármy László volt szolgabírót, hogy adja át a levéltárnak a nála lévő bevégzett és folyamatban lévő ügyek aktáit. Az azt válaszolta, hogy ő azokat a tisztújítás alkalmából mind beadta. IV. A. 1. Fasc. 60. No. 55. 1759.; Prot 21. fol. 501. 1756. 111 IV. A. 1. Prot. 23. fol. 288. 1756. 112 Uo. fol. 291-315.