Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

tárgyalásának eredményessége érdekében hozott határozat kimondja, hogy „ a hazai törvények szerint minden jegyzőkönyvbe kerülő ügyet előbb fel kell olvasni, azután határozni. " A határozatban meg kell jelölni kinek, mit kell végrehajtani, ha nem hajtották végre, mi akadályozta a végrehajtást.

94 A század második felében a jegyzökönyvek már az országos törvény szerint végbement ülések lefolyását is megőrizték — 1763-ban a három napon át tartó ülés minden részletét. A gyűlésen — amely tisztújító gyűlés is volt — Barkóczy János főispán elnökölt, a jelen voltak között a szomszéd Ung megye főispánját, két egyházi főméltóságot, az eddigi királyi tábla ülnökét, megyei egyházi személyeket és világi főbb hivatalnokokat, a megyei tisztségviselőket név szerint felsorolták. A jegyző ismertette a gyűlés célját, a tisztújítást. Ezután a korábbi tisztek lemondtak és eltávoztak. Az alispán a vármegye pecsétnyomóját, a főjegyző a jegyzőkönyvet, a szolgabírák a náluk lévő aktákat átadták. Az alispánok és főjegyző személyére a főispán tett javaslatot. Azok megválasztása után az akkori állapot szerint a házi- és hadiadó-kezelöket, a főbiztost, a megyei szolgabírót, a négy szolgabírói esküdtet, a tiszti ügyészt, a szegények ügyvédjét, négy csendbiztost, várnagyot és a huszonkét törvényszéki ülnököt választották meg. Az általunk tárgyalt korszak végén ők alkották Szabolcs vármegye főtisztviselői karát. A főtisztviselők között — bár ez a tisztség is évről évre választás alá esett — volt a jegyző, majd az aljegyzők, állandó és fizetett hivatalnokok. Az 1727-ben meghalt Monkovics Mihály közel negyedszázadon át szolgált, halála után a mellette éveken át aljegyzősködő Szőgyéni János lépett előre.

95 Az 1744-ben főjegyzőnek megválasztott Csákányi is tíz évig — haláláig — megmaradt e tisztségben, évről évre újraválasztva.

96 A főjegyző — a XVIII. század második felében már mind a jegyzők, mind a szolgabírák ketten-ketten vannak — rendszeres fizetést élvez, a fizetés nagysága szerint a főjegyző közvetlenül az első alispán után következik.

97 A megyei szervezet igazgatási funkciója mellett — még annál is nagyobb mértékben növekedett az igazságszolgáltatási szerep. 1714-ben statútum rendelte el, hogy a sedes judiciariát pontosan tartsák. A kongregáció a sedria mellett fellebbezési fórum, jelentőségét mindkettőnek az is mutatja, hogy 1724 után rendszeresen, minden tisztújítás alkalmából számos személyt választanak juratus assessornak. Az 1724-ben megválasztott tabulae judiciariae-ba (törvényszéki tábla) választott tizenöt személy a vármegye legtekintélyesebb birtokosa volt. Az assessorokat már ekkor két osztályba sorolták. A primae classisba az említett nagyobb birtokú nemesek nevét találjuk, a secundarii assessornak mondott nyolc személy kisebb birtokú nemes volt. Ettől kezdve ez gyakorlattá vált, amint a névsorok bizonyítják.

98 A tanulmánynak nem célja a megye igazgatási és igazságszolgáltatási szervezete XVIII. századi fokozatos kibővülését és hatáskörének mind szélesebb területre kiterjedését vizsgálni, Az 1723:58. tc. intézkedett a kongregációkon történtek jegyzőkönyvi megörökítéséről, az ülés levezetéséről. IV. A. 1. Fasc. 43. No. 170. 1742. IV. A. 1. Prot. 19. fol. 3. 1724.; Prot. 19. fol. 138. 1727. IV. A. 1. Prot. 20. fol. 274. 1744.; Prot. 21. fol. 301. 1754. IV A. 1. Prot. 23. fol. 12. 1763.; Ez évben a főispán javaslatára a főtisztviselők fizetését az alábbi módon állapította meg a közgyűlés: első alispán 500 rénes forint, másodalispán 300 rénes forint, főjegyző 400 rénes forint, aljegyző 200 rénes forint, szolgabíró 150 rénes forint, alszolgabíró 80 rénes forint, rendszerinti esküdt 50 rénes forint évente. Ez utóbbi a szolgabíró melletti tisztségviselőt jelenti. IV A. 1. Prot. 18. fol. 189. 1714.; Prot. 18. fol. 381., 395. 1721.; Prot. 19. fol. 4. 1724.; Fasc. 25. No. 24., 33.; 1724.; Prot. 19. fol. 11. 1724.; 1724 után a sedriák nem a hét pénteki, hanem csütörtöki napján kezdődtek.