Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

1685. október 15-én kiadott, Szabolcs vármegye főispánjához, alispánjához és szolgabíráihoz intézett parancs szerint „a most folyó háború szüksége azt parancsolja, hogy mind a császári, mind a bajor választófejedelem hadai Magyarországon teleljenek, s ellátásukat a hűséges országlakóktól kapják. " Az ellátásukra szükséges élelem és takarmány mennyiségét gróf Rabattá generális fogja közölni, őtőle fogják megtudni. Rabattá teljes hatalommal van felruházva, és ő állapítja meg, hogy a megyének mennyi katonát kell élelmezni. A megye levelét a végvárban egybegyűltek számára az év decemberében tették közzé.

61 Thököly Imre 1685 nyarán a tisztújításkor még kísérletet tett hatalma érvényesítésére. A főispán, Zichy István beleegyezésével a megyei tisztújító gyűlésre elküldötte megbízottját, Vay Ádámot, és ez a korábban elbocsátott tiszteket ismét visszahelyezte tisztségükbe.

62 A Rákóczi-szabadságharc alatt a központi hatalmat a fejedelem által megbízott biztosok képviselték. 1704-ben Perényi Imrét említik e néven. 1705-ben Krucsay Márton volt megbízva a tisztújítás levezetésével, 1709-ben Sennyei István főispán volt az elnök a tisztújító gyűlésen, 1711-ben mint főispán-adminisztrátor voltjelen.

63 A szatmári béke után csak két év múlva említik a központi hatalom képviselőjének, a főispánnak közreműködését, akkor is csak személyes képviselője, gróf Csáky István vett részt a restauráló gyűlésen.

64 A Rákóczi-felkelés alatt a fejedelem megbízottja az 1705. évi augusztus 5-én megtartott első tisztújítás alkalmából egyenesen három jelöltet is megnevezett az alispáni tisztre. Ezek egyike Bessenyey Zsigmond volt, az egyik ezred parancsnoka, aki erre hivatkozva nem vállalta a tisztséget. A fejedelem másik két jelöltjét sem választotta meg a megye közönsége.

65 A szabadságharc alatti utolsó alispánválasztás (1710. június 25-26.) majdnem verekedéssé fajult, mert a fejedelem képviselője az addigi egyik alispánt, Zoltán Jodokot gyalázkodó szavakkal illette. Ennek ellenére mégis megválasztották, de határozatot hoztak, hogy a magánellentéteket ne hozzák a közgyűlés elé, és gyalázkodásoktól a nemes közönség tartózkodjék.

66 A szatmári béke után fokozatosan — részben a főispán, részben a vármegye közönségének határozatai nyomán — kezdett kialakulni a választás módja. Az állandósult téli beszállásolások és portio-kivetések miatt az alispánok teendői megsokasodtak, s ez megmaradt a Rákóczifelkelés alatt is. Minden különösebb megbízás nélkül — csupán szükségtől kényszerítve — el kellett látni a commissariusi feladatokat is. Az 1721-i tisztújítás alkalmából azonban a két alispán csak azzal a feltétellel fogadta el a megválasztást, „ha ezután a commissariatussággal nem terheltetnek." A közgyűlés ehhez hozzá is járult, ettől kezdve a megyei tisztikar új, állandó tisztségviselővel bővült.

67 A Rákóczi-szabadságharcot követő évtized a központi hatalom fokozódó ellenőrzését hozta magával. Ez abban is megnyilvánult, hogy nem is minden évben tartottak tisztújítást (1715ben, 1718-ban). Csak 1719 után vált rendszeressé az évenkénti restauráció. 1719-ben a megye már több éven át megerősített tisztségviselői a főispán megkérdezése nélkül mondottak le, emiatt ez neheztelését fejezte ki, ennek ellenére a nélküle megválasztott tiszteket megerősítette.

68 Az 1721. április 28-án tartott gyűlés eredetileg nem is tisztújító gyűlésnek indult. A sedes '' IV. A. 1. Fasc. 103. No. 23. 1685. '

2 IV. A. 1. Prot. 14. fol. 256. 1685. E döntést később megsemmisítették. 3 IV. A. 1. Prot. 17. fol. 1., 287., 294., 312., 361. 1704-1706.; Prot. 18. fol. 1., 25. 1713. * IV A. 1. Prot. 18. fol. 159., 161., 163. 1713. * IV A. 1. Prot. 17. fol. 312-313. 1705. * IV A. 1. Prot. 18. fol. 25-26. 1713. i7 A változásokra IV A. 1. Prot. 18. fol. 223., 357. 1721.; Fasc. 22. No. 62. 1721. * IV A. 1. Prot. 18. fol. 446. 1714.; Prot. 18. fol. 522. 1718.; Prot. 19. fol. 330. 1719.