Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Czövek István: A magyar 1848–49 és Európa

stb. alig mennek túl a diplomáciai események kuriózumainak leírásán, s kevésbé emlegetik azt a tényt, hogy az új Szent Szövetség Habsburg részről indult ki, s pontosan a magyar nemzeti törekvésektől való félelem diktálta. Másrészt az 1945 után keletkezett müvek hangsúlyozzák a nemzetközi szerződés jelentőségét, de a munkákból kimaradt a tanulmány bevezető részében fontosnak ítélt gazdasági mozzanat. A münchengrátzi és berlini konvenciók teljes szövege csak 1878-ban jelent meg a Martens-féle diplomáciai okmánygyűjteményben, orosz és francia nyelven. A kérdéssel részletesen foglalkozik Sz. Sz. Tatyiscsev angolul is megjelent monográfiája vagy N. Sz. Kinjapina tanulmánya,

10 az osztrákok részéről Bible és Srbik munkái jelentősek. Az 1849-es cári intervenció diplomácia előzményének a münchengrátzi és a berlini császártalálkozókat tekinthetjük azzal az érdekes kísérőjelenséggel, hogy a szereplők is nagyjából ugyanazok voltak, mint 1833-ban. Gondoljunk csak Miklós cárra, Metternichre, Paszkevicsre. Ez utóbbi már 1836 őszén mint lengyelországi helytartó közölte urával: értesülései szerint Magyarországon az általános hangulat közeli katasztrófával fenyeget; ezen közlést a cár teljesen osztotta." Ha 1848-49 kapcsán azokról beszélünk, akik szorgalmazták a cárnál a fegyveres beavatkozást a magyar szabadságharc ellen, akkor elsősorban Metternichre kell gondolnunk, aki amellett, hogy a münchengrátzi egyezmény kezdeményezője volt, a száműzetésben is széleskörű politikai tevékenységet fejtett ki. Nagyjából két történelmi irányzat feszül egymásnak vele kapcsolatban. Az egyik Metternich politikai működését 1848. március 13-i lemondásával befejezettnek tekinti. Niederhauser Emil viszont úgy tartja, hogy még az ötvenes években is komoly befolyással bírt a birodalmi politikára.

12 Hajnal István Metternich és Esterházy c. munkájában Srbik monográfiájáról azt tartja, hogy nem tisztázza, de nagyszerűvé teszi a Metternich-problémát.

13 A 75 éves Metternich már az itáliai zavargások hírére 1848 januárjában több milliós kölcsönt kért Oroszországtól, a cárhoz írt memorandumában pedig a meglévő intézmények védelmét s az abszolút monarchiák összefogását sürgette. Lajos Fülöp bukásának hallatán azonban teljesen összetört „ Mindennek vége! — mondta Fonton orosz ügyvivőnek — Európában 17911792 tér vissza, s vajon megmenekül-e az 1793-as esztendőtől? "

N Metternich még útban London felé közölte kitartó hívével, gróf Hartiggal: „Az érintkezést az ottani hatalmakkal nem fogom elkerülni, és érteni fogok ahhoz, hogy ezt a körülményt kihasználjam, őket amennyire lehetséges a dolgok tényleges állására figyelmeztessem és velünk szemben barátságossá hangoljam. Ismerem az egész világot, és az egész világ ismer engem. "

IS S hogy miért éppen Angliát választotta? Erre a kérdésre választ kapunk Zsófia főhercegnőhöz írt levelében: „Két oka van annak, hogy éppen Angliát választottam menedékhelyemül, az egyik — és számomra ez a legfontosabb — hogy itt szolgálni tudom Ausztria ügyét. "'

6 10 Kinjapina, Natalja Szergejevna: Mjunhengretzkije i berlinszkije konvencii 1833 g. Isztoricseszkije Nauki, Moszkva, 1960. 1., 72. " Czövek István: Oroszország külpolitikája II. Sándor korában és a közvélemény. Nyíregyháza, 1991. (a továbbiakban Czövek, 1991.) 65. 12 Czövek István: Kelet diplomatája A. M. Gorcsakov. Nyíregyháza, 1996. 6. 13 Hajnal István: Metternich és Esterházy. Századok, 1927. 61. sz. (a továbbiakban Hajnal, 1927.) 1-3., 21. 14 Ormos - Majoros, 1998. 91. 15 Aus Metternichs nachgelassenen Papieren. 8. kötet 7. Idézi Andics, 1961. 131. 16 Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Bp., 1975. (a továbbiakban Andics, 1975.) 284.