Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

ország várnagyai, comesei vagy a megyék ispánjai és szolgabírói szolgáltassanak igazságot. " A vármegyei törvényszék ezzel vált első fokú bírói fórummá a területén élők számára.

21 III. Szabolcs vármegyei szervezetének működését 1550-től a kezdetben eléggé hiányos, de minden évről megmaradt jegyzőkönyvekből nyomon tudjuk követni. A kettős királyság évtizedeiben az állami főhatalom működését a helyi hatalmi változások erősen illuzórikussá tették. Még a központi hatalmi szervek is kialakulóban vannak. Legkorábban az adóigazgatás szerve, a kivetést és beszedést végző kamara területileg illetékes hatósága, a szepesi kamara kezdte meg működését.

22 A váradi egyezség (1538) után az addig vitatott főhatalom vitathatatlanul a magyar királyt illette meg, mégis kétségtelen hitelességű adatunk van arra, hogy 1553-ban még az erdélyi fejedelem ad utasítást az alispánoknak és szolgabíráknak a gonosztevők üldözésére.

23 A speyeri egyezség (1570. augusztus 6.) után a Tiszántúl északi fele (Bihar megye és Debrecen kivételével) Szatmár és Szabolcs vármegyék királyi uralom alá kerültek. Az 1570-1572 között Tokaj és Szatmár királyi örséggel őrzött várai között megépült a kallói végvár is: Erdély felé állandósul a határ.

24 Szolnok török kézre jutása után (1552) a hódoltatás mind nagyobb területet kanyarított le a megye délnyugati harmadából. Ezen a területen a megye joga csak mérsékelten érvényesülhetett, s megindult az elnéptelenedés. 1570-ben a megye portáinak közel 70 %-a adózott a török hatalomnak is. A kallói végvár megépülése után viszonylag biztonságban csak a SzatmárKálló-Tokaj mögötti északkeleti rész élhetett. Lényegében a megyei hatóság jogköre is erre a területre terjedt ki. A vármegye délnyugati harmadában (nagyjából a nádudvari járás) a középkor utolsó százada óta állandósult elnéptelenedés, a falupusztulás a XVI. század végére teljessé vált. A tizenötéves háború (1591-1606) idejére e területen alig fél tucat falu maradt lakott, az is fogyó népességű.

25 A megmaradt rész tipikus, kisbirtokos nemesek által lakott megye. A középkori három nagybirtokos család közül csak a két megyében uralkodó Báthori család maradt meg. A Kállay család nagy uradalma a három ág között oszlott szét. Kállósemjén továbbra is családi- és birtokközpont maradt. Kallóból királyi végvár lett, a mellette lévő mezővárost a család elveszítette. A Várdai család egykori birtoktömbje a megye északkeleti sarkában a leányági örökösök között oszlott meg, a mezővárosban a XV. században épített vár az örökösök közös birtoka, a zavaros időkben a megyei igazgatás és a nemesi családok értékeinek óvóhelye lett. A Báthori CJH, 1608:4. tc. A szepesi kamara 1567. április l-jén alakult meg, hatásköre a Tiszán innen és Tiszán túli területre terjedt ki, amennyire a török hatalom fokozatos kiterjedése engedte. Ember, 1946. 150., 153-156., 231-232., 236., 244., 247. Az első dicatort, aki a kamara megbízásából a királyi adót szedte, 1593ban említik. IV. A. 1. Szabolcs megye nemesi közgyűlésének iratai (a továbbiakban IV A. 1.). Prot. 8. fol. 2. A dicatort a megye közönsége választotta. IV. A. 1. Prot. 2. fol. 56. 1553. Magyarország történeti kronológiája, 2. köt. (1526-1848). Főszerk. Benda Kálmán. Bp., 1982. (a továbbiakban Benda, 1982.) 374., 377., 381., 391-392., 395-396., 400. Balogh István: Szabolcs-Szatmár megye története. In: Entz, 1986. 2. köt. 142.; Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból. In: Jósa András Múzeum Évkönyve, 1958. Szerk. Csallány Dezső. Bp., 1960. 144-167.