Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

a megye nemessége is jelen volt, sőt a későbbi igazgatási és igazságszolgáltatási szervezet sem hiányzott már. Szabolcs vármegye első ismert kongregációját 1326. október 22-23. között (Kálló)Semjénben tartották. Fülöp nádor hívta össze a név szerint megnevezett gonosztevők üldözése céljából.

12 A Debreceni család tagjai közel laktak a megyéhez, de nem minden comes volt közeli birtokos, a királyi főtisztviselők pedig éppen nem. Igen gyakori, hogy a comes familiárisai — nem is mindig nemesek és nem is megyebeliek — képviselik személyüket. Az oklevelek világosan meg is mondják, hogy a vicecomesek nem a megyebeli nemeseket, hanem a főispánt képviselik. A vicecomesek néha ketten is vannak, kezdetben csak a dominusuk nevét említik, később már névvel is szerepelnek, 1342-ben a két főispán képét viselőnek (vicegerens), 1360 után még néhánynak a nevét is ismerjük.'

1 Arra viszont nincs adatunk, hogy Szabolcs megyében mikor váltotta fel a comes általi ispáni megbízást a nemesi kommunitás (universitas nobilium) által a választás, csak annyit tudunk megállapítani, hogy a generális kongregációk ülése közti időben a szolgabírákkal együtt részt vettek a bírósági üléseken (sedes judiciaria, sedria). Birtokbahelyezés, határjárás esetében a királyi bíróságok által hozott ítéletek végrehajtásában részt vesznek ugyan, de mindig ott vannak a király emberei, egyik vagy másik hiteles hely (egri káptalan, leleszi konvent) küldöttei. Az okleveleket azok adják ki. Szabolcs megyében a szolgabírákat először 1290-ben említik, 1348-ban már négy, névvel is megnevezettről tudunk, mind a négy tipikusan kisebb nemesek által lakott faluból való. Tulajdonképpen ők a szabad birtokosok képviselői, akik a központi hatalom és a kongregációk által hozott intézkedéseket végrehajtják. A fontosabbakat nem egyedül: egy igen korán, 1333ból való oklevél szerint a két comes, Jakab és Pál utasítja őket, hogy általuk jóváhagyott szerződés végrehajtásánál a váradi káptalan küldötte is legyen jelen.

14 Jóllehet, az idézett oklevelekből a XIII. század végétől fogva már körvonalazható a későbbi századokra jellemző megyei bírósági és igazgatási szervezet, XIV. századi funkcióját — s ami lényegesebb —, kiterjedését, hatáskörét még halvány vonásokkal sem lehet felvázolni. Csupán egy dolog bizonyos, még a megyéhez tartozó területen sem terjed ki minden ottlakóra. Ugyanis már a XIII. század végén voltak Szabolcs megyében olyan családok, akiknek a birtokain lakó népek ki voltak véve nemcsak a megyei, de még a központi királyi hatalom képviselői bíráskodási joghatósága alól is. A Balog-Semjén nemzetség tagjait 1281-ben és 1289-ben IV. László személyükben mind a szatmári ispán, mind a szabolcsi comes parochialis bírói joghatósága alól mentesítette. Ez a mentesítés nem jelentette a birtokaikon élők vagy ott elfogottak feletti ítélkezési jogot. Csak I. Lajos adott nekik jogot arra, hogy népeik felett bíráskodhassanak, ők személy szerint 12 Kállay, 1943. 217. reg., 1332-ben Druget nádor Szabolcs és Bereg, 1335-ben Szatmár és Ugocsa megyék részére tartott gyűlést. Uo. 435-436., 476/a., 479., 486. reg., Debreceni Jakab és Pál comesek 1337-ben és 1340-ben Kallóba hívták össze a kongregációt. De csak a megye szolgabírói és esküdtei bíráskodtak rajta. Uo. 562-565., 568-572., 580. reg., 1346-ban a királyi megbízott és 11 faluból való esküdtek együtt rendelték el a megyebeli tolvajok üldözését. Uo. 853. reg. 13 1349-ben Jakab és Pál viceispánja Nagysemjéni László fia Péter. Uo. 729. reg. 14 Az oklevélben már esküdtekről is szó van, itt kettőt említenek, 1346-ban tizenhatot név szerint is felsorolnak. Ezek szerint járásonként 4-4 volt, mind kisbirtokos nemesi faluból való. Uo. 408., 856. reg.; Ember Győző szerint az esküdtek választása a XV. századra tehető. Idézi az 1444:10. tc. rendelkezését, amely szerint minden megyében 4-4 esküdtnek kell lenni. Az általunk idézett, ennél korábbi adat alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy választás révén nyerték e tisztséget. Ember, 1946. 522., 526., 528.