Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)
II. Ezeket az iratokat nem a vármegyék későbbi levéltárai, hanem egyes családok levelesládái őrizték meg. Szabolcs megye abban a szerencsés helyzetben van, hogy a XIII. században itteni első foglalónak számító öt nemzetség közül a Balog-Semjén nemzetségbeli Kállay család 1224-től kezdődően megőrizte a családra és megyére vonatkozó okleveleket. Ezekben bőven találunk okleveleket a királyi várispánság korára és a nemesi vármegye kezdeteire. A Balog-Semjén nemzetség birtokai a mai vármegye középső részén, Szentmihálytól (Tiszavasvári), Nyíregyházától kelet felé, egészen a Szamosig húzódtak. A legtávolabbi pontja a nemzetség nevét viselő Kérsemjén a Szamos partján. A XIV. században már a birtokközpontjuk a mai Kállósemjénben volt. Ugyanilyen, nyugatról keletre, a Nyírség közepétől az Ecsedilápig terjedő birtoka volt a Gutkeled nemzetségnek Adonymonostora birtokközponttal (ma Nyíradony mellett), de 1332 óta már Nyírbátor lett az 1613-ig virágzó Báthori család lakóhelye. A mai megye délnyugati részén, a Tiszától a Berettyó folyásáig Szabolcs és Bihar megyében birtokos Debreceni család nem honfoglalás kori eredetű. Alapítója Dózsa, I. Károly hűséges támogatójaként lett nádor, öt tiszántúli vármegye királyi comese. A honfoglaló másik három nemzetség közül a Káta a Hortobágy mellékén, a Hont-Pázmány és Szente-Mágócs a megye északi részén álló falvak birtokosai voltak.* A XIV. század első felében az akkori királyi megye területének kétharmad része az említett Debreceni család és különböző ágakra szakadt nemzetségek birtokában volt, a fennmaradt harmadrészén szabad állapotú nemesek falvai állottak. Megállapítható, hogy a későbbi nemesek által választott bíráskodási és igazgatási szervezetnek még csak a csírái kezdenek kibontakozni. A XIII. század végén és a XIV. század első harmadában az igazságszolgáltatási és igazgatási funkciókat több megyére kiterjedő hatáskörrel a királyi főtisztviselő által összehívott és vezetésük alatt álló generális congregatiók gyakorolják. 9 A Szabolcs megyei igazgatási és igazságszolgáltatási szervezet meglétéről az első említés egy 1319-1321 között kelt oklevélben található. István mester a neve, négy szolgabírájával együtt különböző bírósági ügyben ítélkezik. De ö legfeljebb csak Debreceni Dózsa nádornak a helyettese lehetett, aki már 1317 óta Szabolcs és Bihar, később pedig Szatmár, Belső-Szolnok és Kraszna megyék comese volt. 10 Az uradalmának központja Debrecen, a három megyében levő birtokait királyi adománylevéllel szerezte. Rokonai, Péter fia Jakab és Pál 1322 után kapták a comesi megbízást. 1364-ben rövid megszakítással Szabolcs megye ispánjai voltak. 1347 után — 1-2 évig — Berzetei Miklós királyi pincemestert is comesként említik." A generális kongregációt vagy a királyi főtisztviselők vagy a comesek hívták össze, meghatározatlan időközökben, nem is mindig egy megye részére. Az első ismert kongregációkon 8 Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye története, I. In: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei, 1. köt. Szerk. Entz Géza. Bp., 1986. 1. köt. 132. (a továbbiakban Entz, 1986.); Módy György: A falutól a mezővárosig. In: Debrecen története 1693-ig, 1. köt. Szerk. Szendrey István. Debrecen, 1984. (a továbbiakban Módy, 1984.) 104. ,J Ember, 1946. 522-523. 10 Debreceni Dózsa mester homo novus, I. Károly odaadó híve, a trónért folytatott küzdelemben hív támogatója, Iván mester. A nagykállói Kállay-család levéltára, 1224-1350. Bp., 1943. (a továbbiakban Kállay, 1943.) 90-91., 93., 96., 129.; a Debreceni családra lásd Módy, 1984. 115., 117-118., 123., 125-128. " Kállay, 1943. 879., 883.; Egy adat 1364-ben Bebek Miklóst, 1383-ban ugyancsak egy adat Toldy Miklóst mondja comesnek. Uo. 1494., 1941. reg.
