Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Margócsy József: Porzsolt István (1910–1986) Pályaképvázlat

igyekeztem beoltani, vonzóvá és követendővé tenni: a nevelői hivatás lényegét, a szüntelen önképzés, a tanulás szeretetének vonzó varázsát. " 8. Két évvel ezelőtt, 1998-ban, amikor a Kálvineum képzőjének 1938-beli megnyitása jubileumát sok százan ünnepelhették, még akadtak bőven olyanok, akik a képzőben, később esetleg a gimnáziumban is tanítványai voltak. Emlékeztek lelkesen, hogy az irodalomórákon azért lehetett megszeretni magát az irodalmat, mert nem a noteszre feleltetés, valamilyen bemagolt szöveg reprodukálása volt a lényeges: az adatok, kategóriák csak azt szolgálták, hogy a művek élvezetéhez, megértéséhez, birtokbavételéhez vezessenek. Szerették, hogy kortárs költőkkel is foglalkoztak az órákon, ha ilyenek Nyíregyházán jártak, együtt mentek meghallgatásukra; megszerették az olvasást, a szép irodalmat — s idős korukban is ezeknek az óráknak veszik hasznát. — Hasonlóan élvezték Porzsolt pedagógiai előadásait: ezeket nem azért és nem úgy tanította, hogy azokból jó kalkulust érő, bemagolt „felelet" legyen, hanem azért, hogy a tanítvány-gyermek szívéhez-lelkéhez közelférkőzendő sikerüljön majd a tudománynak nevezett anyagot ott és akkor úgy felhasználni, eredménnyel alkalmazni, ahogy az adott helyzet majd megkívánja. Ezért kezelte szakját célszerű munkaeszköznek. A sokat emlegetett, ezerszer csak lélektelenül idézgetett Makarenko munkásságából is azt a tanulságot tartotta a legfontosabbnak, hogy a pedagógia és részeinek megtanulása mind-mind a nevelendő gyermek érdekében szükséges, és ha az előadódó konkrét „helyzet" nem sorolható be az addig tanult kategóriák valamelyikébe, akkor tiszta fejjel gondolkodva éppenséggel szabálytalanul is lehet, sőt kell eljárni — a gyermek érdekében. Ezt a szabadlelkűséget, mondhatnám, a pedagógia dialektikus alkalmazási felelősségét tanította — és így lett tanítványainak élő példája, igazi tanítója. Biztos, hogy többször szeretett volna igazán szabad lélekkel tanítani, állást foglalni —, de legalább ilyenkor érezhette magát akár csak átmenetileg boldognak, elégedettnek. A gyermekkorától irigyelt sportos, erőfeszítésre vállalkozó, megoldást hozó teljesítményekre vágyott nyugdíjas életében is. Idős korában tanul meg autót vezetni, amikor pedig már hallása is fogyatékosabb. Másfél évtized alatt százezernél több kilométert tett meg „családi" Skodájukkal, közben gondos naplót vezetett zsebnoteszében a kilométeróra napi kezdő és végző állásáról. — Asztmája ellen a tiszta levegőt is kedvezőbben biztosító kertjük egy eléggé meredek oldalban, szépen karbantartott házzal alkalmas is a pihenésre, ugyanakkor azonban számára mindinkább erőn felüli munkahely. Pl. a régi, magas gyümölcsfák gondozásához, leszedéséhez szükséges háromméteres létra kezelése, a gépkocsi vezetése a lejtős, köves, gondozatlan úton, az útról betéréssel és a kertben is stb. — Mindez itt és most megoldandó feladat, tehát „ én ezt megoldom, vállalom " mondta magának és úgy is cselekedett — nem akarván hinni azoknak a jeleknek, kisebb-nagyobb baleseteknek, amelyek inkább óvatosságra inthették. 9. A megyei párt- és tanácsvezetés nem felejtette el, hogy fáradhatatlan fiatalkori eredményes munkája alapján 1959-ben igazgatóként szerették volna látni őt az első megyei felsőoktatási intézmény vezetői székében. Mivel ez a tervük nem sikerült, igyekeztek a megbecsülésüknek itthon is látható jeleit adni. A 60-as évektől a hivatalos városi, megyei ünnepségeken, megemlékezéseken az elsők között tüntették ki Porzsolt Istvánt: az országos társadalmi, közéleti szervek, társulatok vezető funkciókba választották és hasznosították aktivitását. Ezek a szervezetek is megbecsüléssel juttatják neki elismerésüket, dekorációjukat. A Munka Érdemrendnek ezüst fokozatát kétszer, az aranyat egyszer kapja meg.