Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

négyszögöles gyümölcsös és egy egyemeletes lakóház Kisvárdán.

122 Ő csupán 1927-ben szerepelt a legtöbb adót fizetők között,

123 de kétszeresen beszámított adójával is csak 47. volt. Ekkor még se ház-, se földingatlannal nem rendelkezett, mivel nem fizetett csak általános kereseti adót, amelynek alapján kiszámítható, hogy kb. 3960 pengőt keresett abban az évben.

124 Vele ellentétben dr. Szilágyi József körorvos 1927-ben és 1928-ban is fizetett föld- és házadót is, bevallása alapján éves keresete 1927-ben 2780 pengő, míg 1928-ban 6036 pengő volt. Kétszeres beszámítás nélkül 31. volt a 41 legtöbbet adózó között 1928-ban.

125 Általános kereseti adójuk alapján úgy tűnik, hogy az állami fizetéssel rendelkező orvosok havi keresete 200-300 pengő körül lehetett a korszakban, amit magánrendelésből származó jövedelemmel egészítettek ki. A Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat igazgató főmérnöke, Kriston Ferenc 1927-ben 21., 1928-ban 33. a legtöbb adót fizetők között, mindkét évben csupán bevallott keresete után adózott, ami 1928-ban 682 pengő lehetett havonta.

126 A középiskolai tanárok is hasonló szinten éltek, általában saját házuk volt, és mindenes cselédet tartottak. De általános volt az is, hogy jobb módú falusi diákot koszt-kvártélyra magukhoz vettek, így egészítve ki fizetésüket. Kovács István polgári iskolai igazgató szolgálati lakása 4 szobából, konyhából, fürdőszobából, mosókonyhából, kamrából állt.

127 Lakásának legkisebb szobája akkora volt, mint az iskolasegéd szolgálati lakásának egyetlen szobája. Kovács Istvánnak 1939-ben 80 000 pengő vagyona volt, amit felerészben egy debreceni házas belsőség és értékpapír-állománya tett ki. Az értelmiség legalsó rétegét alkották az elemi iskolai tanítók, óvónők, állomás- és postaelöljárók, akik alacsonyabb végzettséggel és fizetéssel rendelkeztek, és inkább kispolgári életszínvonalon éltek. Papp József MÁV-főtisztviselöt 1920-ban B-listázták havi 150-180 pengő nyugdíjjal. A következő két évtizedben ipartestületi jegyzőként is keresett közel ugyanennyit. Saját házat épített, amely 3 fapadozatú szobából, fürdőszobából és nagy konyhából állt, értékét az MNB 9000 pengőre becsülte 1939-ben. A fürdőszoba nem volt felszerelve, az udvaron lévő pumpakút szolgáltatta a vizet. Egyik lánya Sopronban az angolkisasszonyok óvónőképzőjében tanult, ami elég jelentős kiadásokkal járt. A nyugdíj mellett a vasúttól kapott évi tüzelőt és ingyen menetjegyet is. Mindennap friss ételt főztek, lányuk szerint el voltak halmozva mindennel, reggelire pl. kakaó, kávé és tea között választhattak kedvükre. Tartottak 2-3 disznót és 50-60 lábasjószágot is.

128 1935-ben az izraelita elemi iskola öt tanítójának átlagfizetése havi 62,4 pengő volt. Mindannyian lakbér-hozzájárulást is kaptak, átlagosan 77,18 % értékben, tehát nem rendelkeztek saját házzal.

129 Ez az átlagosan 139,58 pengő egy közepes üzletmenettel rendelkező kisiparos havi jövedelmének felelt meg. A magánalkalmazottak között a vezető beosztásban dolgozó banktisztviselők, illetve a Vulkán Rt. ügyvezető igazgatójának fizetése volt a legmagasabb. 1925-ben még nem szerepelnek a legtöbb adót fizetők között, de 1928-ban és 1939-ben már az összes bank igazgatója ott volt az adójegyzékeken. Dr. Rubovszky János ügyvéd, a Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet Rt. ügyvezető igazgatója 1943-ban havonta 1625 pengő fizetést kapott a banktól, és mint a 122 MOL, Z 19. 24. db. 123 Ekkor Kisvárdán 57-en adóztak 100 pengő felett, míg 1939-ben csak 40-en! 124 SZSZBML, IV. B. 411. 749. d. 1929. 125 Uo. 126 Uo. 127 A Kisvárdai állami polgári leányiskola értesítője, 1931. 128 Rozipál Györgyné (kisvárdai lakos) közlése 129 SZSZBML, XII. 10.