Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Katona Csaba: Fürdővendégek Balatonfüreden (különös tekintettel Szabolcs megyére és Nyíregyházára)

zenekarok — fizetés hiányában — idő előtt elhagyták a fürdőt:

70 „A muzsikusok az idén is megszöktek, mivel már több napokig semmit sem kaptak "

7I Arra is volt példa, hogy a vendégekből jött létre alkalmi zenekar: „ Ma reggel mentek el a zenészek, t. i. a Farkas Miska bandája, s jöttek a veszprémiek De ezek oly annyira szegények, hogy hangjegyekből játszani sem tudnak, vagy legalább igen nehezen. Van itt egy pápa ref. főiskolai növendék, Kálmán Farkas, ki már itt mint a dalárda vezetője egy tanulókból álló bandát alakított s meglehetős sikerrel húzták, ő a maga bandája számára különféle darabokat is szerzett — meglehetős ügyességgel — 3-4 hangra s azt játszták. "

72 Az idő múlásával mind differenciáltabbá vált a kurtaxa kivetése. 1896-ban már más-más összeget kellett fizetni a 4-5, 6-7, 8-10, 11-14, 15-21, illetve a 22 vagy több napot Füreden idéző fürdővendégnek, ráadásul a gyógydíj életkor szerint (1-10 és 11-15 évesek, valamint 15 évesnél idősebbek) is súlyozva volt. Nem kellett fizetnie a tihanyi apátnak, a pannonhalmi főapátnak és kíséretüknek, az orvosoknak és családjuknak, a katonák közül az altiszteknek és a közlegényeknek, továbbá a cselédeknek és a vagyontalansági bizonyítvánnyal rendelkezőknek. További kedvezmény volt, hogy ha valaki a fürdőtelep külső részén lakott, az a kurtaxának csak a felét fizette. E szerint egy felnőtt férfi, ha nem tartozott a mentesítettek körébe és a fürdő belterületén vett ki szállást, 4-5 napi tartózkodás után 4 koronát, 22 napnál hosszabb tartózkodás esetén 24 koronát rótt le gyógydíjként. 1904-től a füredi és arácsi villatulajdonosokra is kivetették a kurtaxát.

73 Látható tehát, hogy az árak folyamatosan emelkedtek, s mivel a vendégek többsége nem egyedül, hanem családostól, személyzettel érkezett, a füredi nyaralásnak elengedhetetlen feltétele volt a megállapodott anyagi helyzet. Az olcsóbb áruk és silányabb szolgáltatások a kevésbé tehetősek jelenlétét is lehetővé tették, ők viszont a szórakozásokból aligha vehették ki olyan mértékben a részüket, mint a jobb helyzetben lévők. Megkockáztatható, hogy főleg közülük kerültek ki azok, akik elsődlegesen a gyógyulást keresték Füreden. Ugyanakkor, dacára az anyagi háttér nyilvánvalóan meghatározó voltának, nem feledkezhetünk meg a mentális tényezőről sem. Az anyagi háttér és a polgári mentalitás együttes létét igazolja az olyan városok lakóinak nagyobb számban való feltűnése Füreden, mint Nagyvárad, Kassa, Kolozsvár. A mentalitással kapcsolatosan nem lehet eléggé hangsúlyozni a korábban nem létező, polgári értelemben vett szabadidő összefüggését a fürdőélettel. Petneki Áron pontosan fogalmazta meg ennek lényegét: „A fürdővendégek összetételének vizsgálata azt bizonyítja, hogy elsősorban azok tudtak nyáron üdülni, akik anyagilag többé-kevésbé függetlenek, ill. munkájuk nem köti őket bizonyos szezonhoz. *'

74 A tudatosan pihenésre, kikapcsolódásra szánt időt a városi polgárság igénye alakította ki. A folyamatos, állandó munka, amelyet a mezőgazdasági jellegű munkálatokkal ellentétben az időjárás, az agrárterminusok kötöttsége nem befolyásolt, tudatosan kialakított szabadidőt hozott létre, mely szinte természetesen esett egybe a kellemesen meleg nyárral. A városi, polgári rétegek fürdői többségét igazolja közvetetten 70 Előfordult, hogy a színészeket sem fizették rendesen: „ Fizetésünk Füreden sem járt ki pontosan." Kassai Vidor emlékezései. H. n., é. n. 201. 71 Daday, 1945.215. 72 Szabadi: Levelezés. Győri Közlöny, 1959. 68. sz. 271. Közli: Gerencsér Miklós: Újdonászi ódonságok Veszprém Vármegyéről 1857-61-ből. Pápa, 1997. 68-69. 73 Sörös, 1911. 429-430. 74 Petneki Áron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. In: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve. Bp„ 1982. 150.