Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Helytörténet - Katona Csaba: Fürdővendégek Balatonfüreden (különös tekintettel Szabolcs megyére és Nyíregyházára)
1837 után nagyobb áremelésre került sor (az építkezések és a korszerűsített fürdőtelep megemelkedett költségei miatt), példának okáért a melegfürdőkben az árak az eddigiek mintegy két és félszeresére emelkedtek. A XIX. század második feléből is maradtak fenn adatok a költségekre nézve. Szerencsére Jalsovics Aladár már többször idézett munkájában a fürdői szolgáltatásainak árait is közli 1878-ban 56 . „Egy első osztályú márványkád-fürdő Ifi Első osztályú fakadfürdő délelőtt délután 80 kr 70 kr Másodosztályú kádfürdő délelőtt délután 50 kr 40 kr Gőzfürdő zuhannyal Ifi Első osztályú hidegfürdő 50 kr Második osztályú hidegfürdő 25 kr" Látható, hogy a balatoni hidegfürdők árai jóval olcsóbbak voltak, mint a fűrdőházakban található kádfürdőké. 57 Az árak nem tűnnek különösebben drágának, de ha figyelembe vesszük, hogy az általában hetekre érkező vendégeknél ezeknek a költségeknek a többsége napi kiadás volt, akkor már feltétlenül komolyabb összegekkel kell számolnunk. Ebből következően panaszkodtak is a fürdővendégek a magas árakra állandó jelleggel, így például a Győri Közlöny felvágott nyelvű tudósítója, aki „megértőleg" ír a magas árakról: „... majd minden fürdőnek célja a »megszivatás«, s mert az eperszedés csak néhány hónapig tart, s a bérlő szép leányú apa, kinek jövőjéről gondoskodni tartozó kötelessége nem magaslom! " 5H 1880-ban a Vasárnapi Újság tudósítója bírálta a füredi árakat és szolgáltatásokat: „Balaton-Füredről... szó sem lehet, éppen olyan kegyetlen drága, mint amaz (ti. Otátrafüred), csakhogy kevesebb kényelmet és kevesebb természeti kincset ád: forróságban él az ember drága pénzen: szóval egészen magyar embernek való hely, aki minden kellemetlenséget eltűr. " 59 A szállások költségei között hasonlóképpen nagy eltéréseket tapasztalhatunk. Jalsovics Aladár 1878-as adatai alapján képet alkothatunk arról, hogy még a négy legjelentősebb szálláshelyen bérelhető szobák árai között is mekkora szakadékok tátongtak. Az Új-fürdőház legdrágább szobája ekkor 3 Ft 80 krajcárba, míg legolcsóbb szobája 1 Ft 60 krajcárba került. Ugyanezek az adatok az Ó-fürdőház esetében: 1 Ft, illetve 3 Ft 50 kr, a Nagyvendéglőben esetében pedig 1 Ft 10 kr és 3 Ft 30 kr. A legnagyobb eltérések a Horváth-ház áraiban mutatkoznak meg: 70 kr és 5 Ft 50 kr között ingadoztak az egynapi szállás költségei. 60 Jalsovics, 1878. 71-72. „A balatoni fürdők legolcsóbb kabinjában ötször-hétszer is megfürödhetett valaki, ha ezt, s nem a melegfürdő előkelő szobáit választotta. " Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban. Zalai Gyűjtemény. 28. Zalaegerszeg, 1988. 114. Gerencsér, 1997. 79. H. Z.: Keszthelyi fúrdő-riadozás. Vasárnapi Újság, 1880. 32. sz. 533. Jalsovics, 1878. 72.
