Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Katona Csaba: Fürdővendégek Balatonfüreden (különös tekintettel Szabolcs megyére és Nyíregyházára)

Siófokot is,

28 ahonnan a füredi fürdőre utazók az immár kompként működő Kisfaludy fedélzetén kelhettek át Füredre. Mi több, a Füredre való átkelés már a déli vasút teljes vonalának befejezése előtt lehetővé vált, bár ekkor még nem Siófokról, hanem Szántódról

29 vágott neki a Balatonnak a gőzös: „A balatoni fürdőélet számára is előnyös forgalmi kapcsolatot teremtett az új vonal. Az 1861-es fürdőidény megkezdésekor örömmel állapították meg a fürediek, hogy a vasút Füredet is közelebb hozta a fővároshoz. A Füredre igyekvő fürdővendégek Szántódig utaztak leginkább vonattal, Szántód és Füred között szeptember 15-ig a »Kisfaludyt gőzös teremtett kedvező kapcsolatot. "

30 Hogy ennek a ténynek mekkora jelentősége volt, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a vasúttársaság is ezzel a hírrel igyekezett reklámozni az új vasútvonalat: „Folyó július 6-ától kezdve a nyári idő alatt minden szombaton fog egy személyvonat Fehérvárról Szántód-Füredre a Budáról jövő 7-ik számú vonattal kapcsolatban közlekedni... mi által a tisztelt közönségnek alkalom nyujtatik Balaton-Füred fürdőhelyet kevés óra alatt meglátogathatni, minthogy Szántód Füred közti közlekedés gőzhajó által eszközöltetik. "

3I A hajó és a vasút menetrendje igazodott egymáshoz, mindkettő naponta kétszer indult Pestről, illetve Siófokról. A Kisfaludy 1887-ig szolgálta az utasokat, 1887-88-ban nem volt gőzhajózás a Balatonon, az átkelést két komp biztosította Boglár és Révfülöp, valamint Szántód és Tihany között.

32 Ez az állapot csupán egy évig tartott, 1889-tól már egy új hajó, a Balatontavi Gőzhajózási Rt. tulajdonában levő Kelén nevű gőzös járta a Balatont, majd 1890-ben két újabb hajó is vízre került: ezek közül az egyik szintén a Kelén nevet kapta s, hogy össze ne keverjék a másik Kelénnel, átkeresztelték Baross névre a „vasminiszter" emlékére: ez napjainkig használatban van, újra Kelén néven, míg a másik, a Helka nevű, nemrég állt újra szolgálatba, miután évtizedekig partra vontatva működött Füreden mint vendéglő." A századelőn még két újabb hajó került vízre, 1909-ben a Kisfaludy és 1913-ban a Jókai.

34 Meglehetősen későn ugyan, de 1909-ben Füredet közvetlenül is elérte a vasút. A Balaton északi partján húzódó vonalon külön állomása volt — és van ma is — Arácsnak és Fürednek. A vasútvonal mérnöke, Vasdinnyei Pál a Balaton lapjain mutatta be ezt a két állomást az új vasútvonalról írott cikkében: „Az Arács-Balatonfüred közút mellett létesített Ar ács megállótól állandó lassú eséssel érünk a balatonfüredi nyaralók háta mögött Balatonfüred állomásra. Ez a község és a fürdőtelep között középen fekszik, s míg egyrészt kielégíti a község forgalmát, addig másrészt a fürdőtelep nyugalmát sem zavarja. Külön érdekessége az új vasútvonalnak, hogy 28 Maga Siófok csak 1866-tól rendelkezett állomással, okait Erdősi Ferenc foglalta össze: „Siófok részben útcsomópontként, részben Balatonfüred elérése érdekében és a kezdődő idegenforgalom funkciója miatt kapott állomást később, 1866-ban, Erzsébet királyné tervezett látogatása előtt." Siófok közlekedéstörténete. In: Siófok. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Kanyar József. Siófok, 1989. 352-353. 29 „ Még Siófoknak sem volt az első két évben indóháza, mint ahogy a Szántód és Füred között a forgalmat lebonyolító Kisfaludy gőzös sem tudott Siófokon kikötni, csak a szántódi vasútállomás előtti »hajókiállóról«, ahonnan híd vezetett a tóra, s csónakok vitték az utasokat a mély vízben álló hajókhoz. " Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulása. História, 1983. 3. sz. 23. 30 Lovas Gyula: 125 éves a Buda-Kanizsa vasútvonal. Bp., 1986. 12. 31 Élvezeti vonatok. A Cs. Kir. Szab. Déli Államvasúttársaság és a Lombardiai-Velencei és Központi Olasz Vasúttársaság röplapja. Bécs, 1861. július 2. Városi Helytörténeti Gyűjtemény Irattára, Balatonfüred. 32 Dezsényi Miklós - Henády Ferenc: A magyar hajózás története. Bp., 1997. 145. 33 Uo. 145-146. 34 Czére, 1997. 162. 35 Vasdinnyei Pál: A balatonvidéki vasútról. Balaton, 1909. 32. sz. 8.