Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Németh Péter: Erkölcs (Nyíregyháza középkori történetének egy eddig ismeretlen fejezete)
jelentő birtoktól, s ahogy Balsát és Halászt, éppúgy Ekölcsöt is eladták a Szentemágócsok Olaszi-Szabolcsi ágának. Ez az esemény vagy azokkal egy időben, 1291-ben, vagy akörül történt meg. Az üres, lakosok nélküli birtoktest azonban hamarosan Nyíregyháza határába olvadt (nyíregyháziak művelték meg az itt fekvő szántóföldeket vagy legeltették állataikat), ezért új birtokosaik szintén Nyíregyháza néven kezdik említeni, mert jó fél évszázad után az Olasziak és a Balogsemjén nembeli Biriek perében már nem Ekölcsről, hanem Nyíregyházáról szólnak okleveleink. S bár a Balogsemjén nem másik ága, a Kállai is benősült az Olaszi-Szabolcsi családba, mégsem ők, hanem zilizi 17 Beke fia László lett a szabolcsi és zempléni birtokok örököse, részben házasság útján, részben zálog és vásárlás fejében. Őt még 1399-ben is Nyíregyháza (rész)birtokosának nevezik. 18 Vele azonban nem halt ki a családja, mert fia, Péter 1415-ben a Zágráb megyében fekvő Gradec várnagyaként ismert. O minden bizonnyal a szintén Borsod megyei Czudarokkal kerülhetett át az ország túlsó végére, talán mint apród, hogy azután a Csuporoknak legyen a familiárisa. 19 Az azonban gyanút keltő, hogy apja birtokainak megszerzéséért semmit sem tett. Mindenesetre 1404-ben a Beke fia László-féle nyíregyházi birtokrészt Zsigmond király a sárospataki csata egyik győztes vezérének, Perényi Imrének adományozta a zempléni Olaszival és a beregi Papival együtt. Az új Perényi-birtok fekvése Ekölccsel megegyező volt: 1426-ban a Báthoriak azért perlik Perényi Imre fiát, Jánost, mert az nemcsak birtokukat foglalta el, hanem Nyíregyházához tartozó erdejüket is levágatta, más károkat is okozva. Ez az erdő pedig azonos a mai Sóstói erdővel, ami akkor azért jóval kiterjedtebb lehetett. A Perényiek azonban nem sokáig formáltak jogot Nyíregyházára: utoljára 1430-ban említik a településrészt mint saját birtokukat. 20 Ezért az is elképzelhető, hogy apjának 1399 után röviddel bekövetkezett halála után zilizi László fia, Péter a Báthoriaknak adta el itteni birtokrészét, s azt — a zavaros időket kihasználva — Perényi Imre jogtalanul kérte a királytól 1404-ben. Talán ez az oka annak, hogy oly könnyen mondtak le róla a Perényiek 1430 után, bizonyítva a közmondás igazságát: ebül szerzett jószág ebül is vész el. Végül itt kell azt is megemlítenem, hogy Nyíregyháza középkori történetéről írott dolgozatomban a 26. oldalon az utolsó bekezdésben foglalt nyakatekert okoskodásomnak ma már nincs értelme. Szentmihály 21 falu alapításáról elég egyértelműen vall az események után körülbelül 19 évvel íródott oklevél. Csak hát az ember sokszor foglya az előítéleteknek. Ziliz: település Borsod megyében. 18 Németh Péter: Nyíregyháza a középkorban. In: Nyíregyháza története. Szerk. Cservenyák László és Mező András. Nyíregyhaza, 1987. (a továbbiakban Németh, 1987.) 15. 19 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája, 1301-1457. Budapest, 1996. 1. köt. 322. 20 Németh, 1987. 17. és 19. 21 Szentmihály: ma Tiszavasvári része..
